Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Sokan voltak vasárnap, de nem annyian, mint amennyit Fekete-Győr Andrásék mondanak.
„80.000 tüntető a tegnapi demonstráción…
Ez még gombócból is sok!
Sajtóhírek és ellenzéki politikusok madárjóslás-pontosságú becslései alapján a Facebook-visszaigazolások (22 ezer fő) közel négyszerese jött össze az október 23-i, a Műegyetem rakparton megrendezett tüntetésen. Igen nehéz empirikus módszerekkel cáfolni vagy igazolni ezeket az állításokat, mert ellentétben például egy beléptetőkapus, karszalagos fesztivállal, itt sem infrastruktúra, sem szándék nincs a tömeg pontos mérésére.
Bár az ellenzéki sajtó a kormánypárti rendezvények (például a Békemenetek vagy a nemzeti ünnepek tömeggyűlései) után előszeretettel közöl lekicsinylő számokat, mi nem szeretnénk a számháborúval megtámogatott relativizálás hibájába esni.
A tüntetés relatíve pártpolitikától mentes volt, szenvedélyes és elkötelezett emberek tízezrei gyűltek össze, ez talán a rendezvény sikerének igazi fokmérője. A tanárok és szimpatizánsaik hónapok óta dühösek, ennek pedig sűrűn és hatékonyan hangot is adnak.
Amivel érdemes egy kicsit foglalkozni, hogy milyen módon alkothatunk viszonylag pontos képet magunk számára arról, milyen létszámú rendezvényen voltunk.
A nyolcvanezres becslés és hasonlók általában a tömeg közepén a közösségi élmény által eufóriába került lelkes véleményvezérek vágyvezérelt saccolásai, hisz innen az ember akármerre is tekint, mindenhol a vele azonos ügyért küzdő emberek sokaságát látja.”
Nyitókép: Fekete-Győr András Facebook-oldala