„A Noár nevű mozgalmat megszemélyesítő politikai aktivista nem érti, mi a kifogásom a tevékenysége ellen, ezért elszántam magam, hogy tudomására hozom, melyek azok a vonásai, amelyek aligha csak engem irritálnak.
Kedves Molnár Áron!
Először is: te egy színész vagy, aki úgy játszol el egy értelmiségit, mint egy szerepet, mert ambicionálod az ezzel járó társadalmi presztízst és politikai hatást, de annyira azért mégsem, hogy tényleg értelmiségivé képezd magad. Formálni akarod a közéletet, de nagyjából olyan színvonalon bírsz hozzászólni a közügyekhez, mint egy Lang Györgyi vagy egy Falusi Mariann. Olyan érzés hallgatni téged, mint nyolc-tíz éves kölyköket, akik anélkül használják a felnőttektől ellesett szavakat, hogy értenék azok jelentését. Amikor aztán valaki számonkéri ezt rajtad, te görcsösen őrizgeted a rajtad lötyögő szerephazugságot ahelyett, hogy életedben egyszer egyetlen cseppnyi önismeretet tanúsítanál, és felidéznéd a Mephisto utolsó képkockáit. »Mit akarnak tőlem? Én csak egy színész vagyok!« Mindössze ennyit kéne mondanod. Végre felismernéd a helyedet a világban.
Másodszor: bizonyára nem először hallod, hogy a közéleti viszketegségeddel meg a szemérmetlen exhibicionizmusoddal szégyent keltesz, amerre jársz. Hogy lehet, hogy ezt egyedül te nem érzed? Zebrajelmezben karaokeezni az RTL-en és ellenzéki aktivistaként megszólaltatni egy társadalmi csoport elégedetlenségét – mi a közös ezekben a tevékenységekben, Áron? Nos: a celebkedésed hisztérikus óhajtása meg a bármiben tobzódó pojácaságod. Mi lenne, ha nem terhelnéd rá a szégyentelen személyedet minden közösségi ügyre? Úgy teszel, mintha szolgálni akarnád ezeket, de a vak is látja, hogy valójában ezek szolgálják a te nárcizmusodat.
Harmadszor pedig: a rajtunk maradt SZDSZ következő nemzedéke vagy. Semmit nem tanultatok, semmit nem felejtettetek, és a körmötök szakadtáig tagadjátok a felelősségeteket az Orbán-rendszer létrejöttében. Most bizonyára azt gondolod, hogy neked semmi felelősséged nincs, hisz 2006-ban még csak tizenkilenc éves voltál – és látod, Áron, téged épp ez tesz alkalmassá arra, hogy a liberális értelmiség új degenerációja légy: nincs releváns szereped abban a múltban, amivel a kurzusod nem hajlandó elszámolni. A balliberális szekértábor tagjainak nem kis részben a te szereped és tevékenységed miatt nem kell semmilyen immunválaszt adniuk a 2010 előtti politikájuk csődjére: a te személyed és aktivizmusod által élhetik meg a képességüket, hogy minden hibát és bűnt, minden kulturális vétséget és szennyes alkut megismételjenek, és lehetőleg mindent pont ugyanúgy b@sszanak el újra, mint legutóbb. Azzal, hogy a DK-s nénik kedvenc kisunokája lettél, azt biztosítod nekik, hogy valamennyi dogmájuk megőrződjön. Nyilván elismerhetetlen a számodra, de Orbán Viktornak semmi kifogása a tevékenységed ellen: a benned konzervált szellem szállította le a csizmaszárához Magyarországot, és ez a szellem tartja ott a mai napig. Ennek a jelképe vagy, Áron – ez a fő bajom veled.