Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az eseménysorozat az egyik leglátványosabb cáfolata lett a hazai baloldali ellenzék és a nyugati „jóenberkedő” progresszív véleményformálók kritikájának, miszerint Magyarországon diktatúra van kialakulóban.
„A kormánypártiak számára szép dolog a szólás- és gyülekezési szabadság virágzását látni még akkor is, ha az októberi tanár-diák tüntetéssorozaton résztvevők erőteljesen, sokszor meglehetősen méltatlan és nem ritkán ízléstelen stílusban követelik a pedagógusok bérének fejlesztését és az oktatási rendszer átalakítását.
Azért is örvendetes ez az egész, mert az eseménysorozat az egyik leglátványosabb cáfolata lett a hazai baloldali ellenzék és a nyugati »jóenberkedő« progresszív véleményformálók kritikájának, miszerint Magyarországon diktatúra van kialakulóban.
A baloldali ellenzék szinte minden pártja ilyen vagy olyan módon igyekszik politikai hasznot húzva piócaként rátelepedni az egyébként teljesen civilnek tekinthető, nem kormánybuktatásra, hanem egy adott követeléscsomag kiharcolására szerveződött megmozdulássorozatra – azt a látszatot keltve, mintha ez lenne az előjátéka a Dobrev Klára-féle árnyékkormány hatalomra lépésének.
Pedig a helyzet távolról sem ilyen egyszerű.
Az állam által finanszírozott vagy szabályozott szakmák érdekérvényesítését generációk óta szakszervezetek és a fenntartók közötti tárgyalássorozatokon szokás rendezni. Amikor a – nyilvánvalóan kiszolgáltatottabb – munkavállalói oldal úgy látja, zsákutcába jutottak a tárgyalások, vagy a munkáltató nem tud/akar tárgyalóasztalhoz ülni, akkor szokás sztrájkot, extrémebb esetben kisebb-nagyobb demonstrációkat szervezni, hogy a dolgozók demonstrálják: az ő véleményüknek is legalább akkora súlya van, mint a finanszírozókénak. Nem mellesleg igen sokat számít az is, ha a szélesebb közvéleményt a maguk oldalára tudják állítani.
Hetek óta tart a pedagógusok és a velük tömegesen szolidaritást vállaló diákok, szülők és egyéb civilek akcióinak sorozata, melyet néhány alkalommal lokális szinten tankerületi vezetők méltatlan módon emberkedve, kicsinyes fenyegetőzéssel és kirúgásokkal igyekeztek elfojtani. Ez persze csak olaj volt a tűzre: ennek eredményeképpen október közepére olyan létszámú és gyakoriságú tüntetések szerveződnek, hogy jelentősen csökkent a kormány mozgástere.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd