A baloldali ellenzék szinte minden pártja ilyen vagy olyan módon igyekszik politikai hasznot húzva piócaként rátelepedni az egyébként teljesen civilnek tekinthető, nem kormánybuktatásra, hanem egy adott követeléscsomag kiharcolására szerveződött megmozdulássorozatra – azt a látszatot keltve, mintha ez lenne az előjátéka a Dobrev Klára-féle árnyékkormány hatalomra lépésének.
Pedig a helyzet távolról sem ilyen egyszerű.
Az állam által finanszírozott vagy szabályozott szakmák érdekérvényesítését generációk óta szakszervezetek és a fenntartók közötti tárgyalássorozatokon szokás rendezni. Amikor a – nyilvánvalóan kiszolgáltatottabb – munkavállalói oldal úgy látja, zsákutcába jutottak a tárgyalások, vagy a munkáltató nem tud/akar tárgyalóasztalhoz ülni, akkor szokás sztrájkot, extrémebb esetben kisebb-nagyobb demonstrációkat szervezni, hogy a dolgozók demonstrálják: az ő véleményüknek is legalább akkora súlya van, mint a finanszírozókénak. Nem mellesleg igen sokat számít az is, ha a szélesebb közvéleményt a maguk oldalára tudják állítani.