De Márki-Zay dilettáns és amatőr módon nem választotta külön a kampánytámogatásokat és a civilmozgalom támogatását, ahogy a mozgalma tevékenységét sem választotta el a kampánytól, és a mozgalma az ő választási kampányát (sőt az egész ellenzéki összefogás kampányát, aminek ő volt a miniszterelnökjelöltje) úgy támogatta, mint egy párt. De a mozgalma nem alakult párttá, ezért ezt a tevékenységet törvénytelenül folytatta. Az MMM-et úgy állította maga mögé, mintha az egy párt lenne, és az amerikai támogatásokat is így használta fel a kampányra. Azért, mert egy barom.
Mindez soha ki sem merül, ha a kacsaseggszájú Márki-Zay ki nem beszéli, miszerint a választási kampány utolsó számláit az amerikai alapítvány támogatásából fizette ki (ezzel magyarázva, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom több milliárdos adományaival Márki-Zay átlátható és érthető módon a mai napig nem számolt el, amivel nyilvánvalóan rejteget valamit, a véleményünk szerint lopást). A bibliai »bolond« módjára beszélt összevissza, eközben elismerve, hogy a választási kampányra fordította az »amerikai pénzt«, ami nem amerikaiak és nem az amerikai állam pénze volt.
Mindez nem elég, Márki-Zay ostoba hiperaktivitásával és nárcizmusával (politikai előnyt remélve belőle) rárepült a tanárok és a diákok tiltakozó mozgalmára, egymillió forintot felajánlva azoknak, a tanároknak, akiket kirúgtak. A kirúgott tanároknak volt annyi eszük, hogy ezt az irritáló ízléstelenséget elutasították, viszont jóindulatúan kérték, hogy azt inkább adják a Kölcsey Gimnázium alapítványának és a Tanítanék Mozgalom sztrájkalapjának. Márki-Zay nem mondta meg nekik, hogy az »adományában« is van az amerikai alapítványtól kapott pénzből. Csak utólag ismerte el.”