Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Mérhetetlen igénytelenség és ostobaság.
„Döbbentem néztem azt a mérhetetlen igénytelenséget és ostobaságot, ami a mai parlamenti baloldalból áradt október 23-án! Tényleg azt gondoltam, hogy nincs lejjebb egy bizonyos szintnél, de idén sikerült ezt a mércét is leverni. Semmi problémám nincs azzal, hogy ezt a napot az összes politikai erő a saját javára próbálja kihasználni. 1990 óta így van ez. Azonban az mégiscsak gyomorforgató, hogy azok meneteltek az első sorban, akik mindent, de tényleg mindent annak köszönhetnek ebben az életben, hogy valamelyik felmenőjük a Kádár, vagy éppen a Rákosi-rendszerben volt vezető beosztásban. Senki nem felelős természetesen szülei bűneiért, de egészen addig, amíg a vagyonát és egzisztenciáját arra építi ki volt a felmenője, addig mindenféle bocsánatkérés csak porhintés.
Semmi bajom nincs azzal, hogy tanárok és diákok demonstrálnak. Követeléseik egy részét én is támogatom. Amikor azonban egy dedikáltan oktatási tüntetésen a felszólalók olyan stílusban beszélnek, ami még négy fal között is felháborító lenne, akkor bizony ki kell mondani, hogy ezekből a figurákból semmilyen szinten nem kérünk. (Nagy kérdés, hogy a tüntetés szervezői, miért engedték fel a színpadra).
A baloldal október 23-án ismét bebizonyította, hogy mindennél jobban gyűlöli Orbán Viktort, a jobboldalt, és a nemzeti erőket. Semmi mást nem tudnak mutatni, csak ezt! Semmi másra nem képesek csak erre! Szégyen és gyalázat, hogy ezt egy nemzeti ünnepen üvöltötték az arcunkba!”
Nyitókép: Képernyőfotó