Kedves Hont András!

„A mindennapokban nem követem a munkásságod, ezért nem látom, így nem is szoktam reagálni fikázásaidra és a bullyingoda. De az algoritmus most feldobott, ezért aztán kivételt teszek.

Szerencsés ember vagy. Sokakkal ellentétben van megszólalási lehetőséged, nyilvánosságod. Néhányunknak van, de a legtöbbeknek nincs. Ám ez nem csak egy lehetőség, hanem egyben egy felelősség is.

Úgy látom, hogy a felelősség részével Te valamiért nem tudsz, vagy nem akarsz élni. Ahogy végigpörgettem az oldalad sajnálatos módon egy nagy és lényegében strukturálatlan frusztrációözönnel találkoztam. Ezt őszinte sajnálattal láttam, mert ezek egy része szerintem is valós problémát feszeget, megint más része csupán öncélú – nem tudom máshogy mondani – basztatás.

Pedig Te, a rendelkezésedre álló eszközökkel tudnál azért tenni, hogy a társadalom rád fogékony része ne fulladjon bele a fikakultúrába. Azért, hogy ne a keserűség és a rombolás legyen a meghatározó mindennapi élménye az olvasóidnak. Hanem a kérdések megválaszolása és a megismerés lehetősége. Több más mellett ez a Te felelősséged.

Ha az adatújságíró éned a felszínre kerülne, akkor a fenti válogatásod láttán elszégyelnéd magad, és nem csak magadtól kérnél elnézést, hanem azoktól is, akik valaha az oldaladra tévedtek.

Természetesen a fenti gyűjtésedre nem reagálok. Azért, mert nem azzal a céllal készítetted, hogy arról érdemi vita folyjék. Már csak azért sem, mert akkor nem ilyen hamis gyűjtés készült volna, hanem őszinte. Már csak azért sem, mert ha a munkánkkal kapcsolatban az őszinte érdeklődés vezetne, akkor az elmúlt sok évben nagyon sok lehetőséged lett volna erről engem újságíróként megkérdezned. És (sokakkal ellentétben) eddig még egyszer sem tetted. Pedig látom, hogy ez téged mennyire foglalkoztat, milyen sok időt, energiát feccölsz ebbe – mégsem az őszinte kíváncsiság vezérel. Kár.

Mindig mélyen sajnálkozva nézek azokra az újságírókra, akiknek velem (vagy épp mással) kapcsolatban észrevételeik, problémáik, gondolataik vannak, de nem merik ezeket tőlem (vagy az éppen érintettől) megkérdezni. Azok akiknek meg van az eszközrendszerük arra, hogy a kérdéseikre választ kapjanak, de valójában nem a megismerés vezeti őket, hanem a frusztrációjuk kicsatornázása és a bullying. Ezzel visszaélve a megszólalási lehetőségével és azoknak figyelmével, akikét épp megragadott.

Sajnálom, hogy átvered az olvasódiat, és sajnálom, hogy visszaélsz a felelősséggel ami a választott szakmád megkívánna.”

Nyitókép: YouTube