Nem egy dékás az árnyékkormány sikerét olvasta ki az eredményből – nem vicc, láttam.
„Legyen itt ez is. Tegnap nem folytatódott az ellenzék tavasz óta tartó vesszőfutása a budapesti időközi választásokon. A II. kerületben imponáló magabiztossággal tartotta meg jelöltjük a körzetet az ellenzéknek, mely tényből különböző országos politikusok máris messzemenő következtetéseket vontak le.
Szerintem viszont remekül illeszkedik abba trendbe, amelyet az áprilisi választást követő első időközi szavazási dömping előre jelzett. Akkor azt írtuk, hogyha egy helyi ellenzéki »valamiféle NER-rel szembeni politikai kísérletként tekint a tevékenységére« akkor ki fog kapni. »Az önkormányzati tisztség csak akkor hajt hasznot betöltőjüknek, ha nem a pártügyekre koncentrál, hanem a hagyományos kijáró-, országos ügyektől távolságot tartó szerepét teszi magáévá.«
Történetesen a választás napján jártam a körzetben, és ismerősöm is lakik arrafelé. Csupa-csupa helyi üzenet. Felújításról, parkosításról, a piac élénkítéséről és mindenhol a helyben jelenleg igen népszerűnek tűnő helyi polgármester neve és/vagy képe. Sikerült helyi ügyekről döntő voksolássá tenni a választást. »Csak így tovább« – hirdette a szlogen.
Ehhez képest nem egy dékás az árnyékkormány sikerét olvasta ki az eredményből – nem vicc, láttam –, mások meg az összefogást méltatták. Örsi Gergely polgármester viszont a választást követő posztjában 1. megemlékezett az elhunyt képviselőről, akinek a halála miatt ki kellett írni a választást, 2. megköszönte a részvételt azoknak, akik elmentek szavazni, 3. gratulált a győztes jelöltnek, 4. gratulált az alulmaradt fideszes jelöltnek. Eszem ágában nincs erről vitázni, mindenki döntse el, melyik a célravezető magatartás.”
A nyitóképen Örsi Gergely / Facebook
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Tudálékos hozzászóloknak: a magyar jog bőségesen, túl bőségesen is ad lehetőséget rágalmakkal szembeni föllépésre.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Szóval ezt a jelenséget úgy hívják, hogy ejaculatio praecox, és igen sokan produkálják mostanság.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A hírek szerint felbonthatják a szerződését.
„Karácsony közeledtével könnyű azt hinni, hogy egy kölyökkutya vagy kiscica a tökéletes meglepetés, de aztán jön a valóság” – fogalmazott Ovádi Péter.
