Iker Casillas másfél óráig hős volt

„Iker Casillas másfél óráig hős volt.

Utána zavar és felháborodás. Figyeljünk a jellemző szóhasználatra: Casillas coming outolt (tény), majd törölte a posztját (tény), és azt állítja, hekkelés volt (állítólag). A pápábbak a pápánál egyből tudják Casillas helyett, hogy meggondolta magát (gyáva), vagy rájött, hogy ez nem szép, és most próbálja másra kenni (bunkó és gyáva). Így megkapja a magáét Puyol is, aki poénkodós szerepjáték stíljében ezt fűzte hozzá a(z ál)tweethez: »itt az idő elmondani a történetünket«. Vagyis a két világbajnok (de legalábbis az egyik) megelégelve Casillast övező találgatásokat eljátszotta, hogy meleg (ezt nyomtatásban másként írnám, de eljutottunk odáig, hogy bizonyos kifejezések, még ha jobbak, adekvátabbak is, csak a nyomdafestéket tűrik, az algoritmusokat nem).

A kötelező érzékenykedést azután hozta is a labdarúgásban egyik elsőként előbújó Josh Cavallo ausztrál focista, aki számára rossz volt látni, hogy legendás példaképei gúnyt űznek a coming outból és a »közösségéből«. »Ez több mint tiszteletlenség« – emelte föl az ujját Cavallo illemtanár emlékeztetve arra, hogy a szabad világban bizonyos témákat illetően csak egyféleképpen lehet megnyilvánulni.

Mi is lenne a tétován csellengő tömegekkel sorvezetők nélkül? Valószínűleg ugyanaz, mint sorvezetőkkel: néha az igazság, a méltányosság, a kiválóság felé menetelnének, néha meg nem. Mert például a coming out sem olyan, hogy csak egymódon lehet hozzá viszonyulni. Egészen más, amikor személyes bátorságot igényel és az egyenjogúságért való küzdelem része – mint a múltban vagy fundamentalista teokráciákban –, vagy, mondjuk, napjaink nyugati társadalmaiban, azoknak is a tetején, amikor semmiféle merészséget nem igényel a szexuális orientáció megvallása, csak adott esetben másként már nem tudja magára fölhívni a figyelmet valaki, akinek más produktuma nincs. Utóbbit miért ne gúnyolhatná bárki, akinek ehhez kedve van, vagy éppen a sajtót, amelyet semmi más nem érdekel.”

Nyitókép: Facebook