Az orosz–ukrán háború és a szankciók miatt elszabadult rezsiárak okán néhány kulturális intézmény a fűtési szezonra bezár. Mi a helyzet a PIM-mel?
Egyelőre úgy számolunk, hogy az értelmes nyitvatartási időt tudjuk vállalni. Ez alatt azt értem, hogy a kiállítótermek akkor lesznek nyitva, amikor van valós érdeklődés, ezek idejét pedig a korábbi méréseink alapján egész jó be tudjuk lőni.
Nyáron egy interjúban azt mondta, hogy az energiaválság lehetőséget adhat az embereknek, hogy visszakanyarodjanak a könyvekhez. Válság válság hátán, létrejöhet ebből egy új korszak, egy új kulturális, irodalmi pezsgés?
Egy olyan válság rúgta ránk az ajtót, amely már nagyon régóta érlelődött, csak mi nem vettük komolyan. Ez a válság a fogyasztói attitűdöt építi le, mert az embereknek vagy nem lesz pénzük megvenni azt, amire nincs is szükségük, vagy nem lehet kapni az adott terméket. Ugyanakkor ebben a válságban nagy lehetőségek is vannak.
Globális ellátási láncok szakadoznak a koronavírus óta, ezért vissza kell fordulnunk a saját valóságunkhoz. A Covid alatt családanyák sokasága tanult meg kovászolt kenyeret sütni és arra is rá fogunk jönni, hogy nem kell Kínában gyártott szappant venni, ha mi magunk is tudunk készíteni. Megvan az a tudásunk, hogy ezt a válságot túl tudjuk élni. Ezt a tudást a XIX. században kezdtük kiépíteni, és a XX. században két világháborút és két diktatúrát is „kiszolgált”.