„Sokszor, sokan mondták, hogy Magyarország geotermikus nagyhatalom, amely adottságát eddig az ország vonakodott kihasználni, nem véletlenül: a beruházás drága és kockázatos, pontos mérést, előkészítést és hatalmas anyagi ráfordítást igényel. Az idők azonban változnak, az energiaválság – ami, mint minden krízis, egyszerre lehet veszély és lehetőség – megmutatta, hogy az ország határain belül elérhető energiaforrásnál nincs értékesebb. Sőt, mára a technikai és üzleti lehetőségek is adottak, hogy ez az energetikai potenciál be is teljesüljön, ehhez pedig az állam minden segítséget megad. Az önfenntartó Magyarország az ellátásbiztonság és a nemzeti szuverenitás kulcsa.
Hazánkban a termálvíz-hasznosításnak évszázadokra visszanyúló hagyományai vannak. Az ország területén található jó néhány termálvízforrást már a Római Birodalom idején is ismertek és használtak. A mélységi vízkutatás kezdete Zsigmondy Vilmos nevéhez fűződik: 1878-ban a Városligetben mélyített 970 méter mély termálkútja, amely ma a Széchenyi gyógyfürdőt táplálja 74 fokos vizével, akkoriban Európa második legmélyebb kútjának számított, és közel 150 év után is üzemképes. A XX. század első felében a termálvíz-hasznosítás elsősorban balneológiai célú volt, hazánk pedig Európa élmezőnyébe tartozott.