„Mégiscsak megtisztelő, hogy az ateizmust is vallásnak tekintik, még ha pont az ellenkezője is. Egy ilyen mélyen vallásos, keresztény-konzervatív rendszer – amely úgy vágyik a háborús viszontagságok között is a békére, hogy rögtön, sőt jó előre megbocsát a bűnösnek, félretéve csip-csup országrombolásokat, tömegsírokat, leendő akármilyen emberiség ellenes cselekményeket – annál jobban nem is ismerhetne el minket ateistákat, minthogy a vallások-felekezetek rovatban találhatjuk meg a ránk illő, vallástalan kategóriát a népszámláláson.
Kicsit olyan ez, mintha a húsevők egyszer csak a sajtot is a húsok közé sorolnák, vagy a vegetáriánusok a csirkét növénynek mondanák.
Mindkét esetben egy befogadó megközelítésről van szó, melyben megnyilvánul az elfogadás, egyfajta szemhunyásként az alkalmatlanság felett. Büszkeséggel kell ezt viselnünk, mint Semjén Zsoltnak a Kirill pátriárkától kapott kitüntetést.
Első ránézésre persze ez fából vaskarika. Mások szerint arra szolgál, hogy minél kevesebben találják meg, és jelöljék be ezt a lehetőséget, hogy utána lobogtatni lehessen, itt szinte mindenki vallásos, ami legitimációt adna a még rigorózusabb középkor felé forduláshoz, de próbáljunk meg elismerést, sőt lehetőséget látni benne.
A legszerencsésebb persze az volna, ha az ateizmust a keresztény felekezetek közé sorolnák. Kézenfekvő is lenne, ugyanis az ateizmust minden kétséget kizáróan leginkább a helyben legelterjedtebb vallás határozza meg, egész pontosan annak elutasítása, ami itt Európában a kereszténység, azaz az itteni ateista keresztény-ateista.”
Fotó: Mandiner/Mátrai Dávid