Drága Mária! Most is ordít az a csend...

Nekrológ! Szépen megírt, érzelem gazdag gondolatok Rákay Philiptől.., tisztelgés Wittner Mária előtt, tisztelgés 1956 előtt.., fájdalmas tisztelgés, a fájdalomban, a tisztelgésben is osztozom... Osztozom, miközben már tudom, hogy a nemes csodálatos forradalomként átéltek, mely hosszú évekre erőt és hitet adott számomra is, káprázat, szemfényvesztés, nemtelen, nemzetközi terrormerénylet volt a sokat szenvedett magyarság, az amúgy is el-, és megtaposott Magyarország ellen! Máig ható, felmérhetetlen magyar tragédiát okozva, generálva... Istenünk fogadja magához Wittner Mária testvérünket, és áldó kezét kérjük megszenvedett hazánkra, Magyarországra! Istenünk segítsen meg bennünket...

rakay, elmeselhetted volna neki, hogy lettetek putyin kutyai, hogyan tapsoltok ma az orosz megszallasnak, nepirtasnak a csocseleketekkel minden nap. Azt hiszem utana orditott volna a csend.

Mindjárt jönnek a Rákay fóbiások....

Az Apró klán meg még mindig politikai tényező és rombolja Magyarországot. Sajnos Mária hiába harcolt 1989-ben csak módszerváltás és nem rendszerváltás történt. Úr Jézus Krisztus nyugosztalja Wittner Máriát az igazi magyar hőst. Neveket akarok hallani, Kik 56 hóhérai. Kik hoztak ítéletet, Egy tiszta forradalom felett. Mert a bűn az csak bűn marad, Kezükhöz vér tapad; Istentől, embertől ne várjon irgalmat! Ezernyi áldozat, Most sírjából felmutat. Gyilkos és áruló, Szentföldben nem nyughat! Neveket akarok hallani, én nem tudok megbocsájtani! A hosszú börtön évekért, A porba hulló könnyekért. Mert a bűn az csak bűn marad, Kezükhöz vér tapad; Istentől, embertől ne várjon irgalmat! Ezernyi áldozat, Most sírjából felmutat. Gyilkos és áruló, Szentföldben nem nyughat! Wittner Mária: Azt várja tőlünk most a világ, Hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsássunk meg? Lépjünk tovább? Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak? Akik a sortüzet vezényelték? Bocsássunk meg a mészárlásért? A sok évnyi kegyetlen megtorlásért? Felejtsük el, hogy arccal lefelé temették a magyart? Hogy sokaknak csak az emigráció maradt? Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait? A halálra ítéltek utolsó szavait? Bocsássunk meg és majd ítél a történelem? Hát nem, Nem és Nem!