Annak kell munkáról gondoskodnia és annak kell adaptálódnia, aki bevándorol, mégpedig úgy, hogy az a befogadó államnak egy fillérjébe se kerüljön. Egy másik nagyon fontos dolog, hogy aki jön, annak kell alkalmazkodnia, és nem fordítva. Vagyis nem a már ott élő lakosoknak kell alkalmazkodniuk hozzá, hanem a migránsnak kell alkalmazkodnia az új környezetéhez. Az az alap, hogy új hazájának hagyományait, kultúráját és értékeit tiszteletben tartja.
Mit okozott az, hogy a rövid távú „megoldást” választották? Nos, sokmindent, de jót távolról sem. A bűnözési ráta különösen az ilyen típusú bevándorlóknál nőtt. Ráadásul a média és a politikusok védik őket, nem mondják el, mi a probléma, úgy tesznek, mintha nem lenne egy „elefánt a szobában”. A polgárok is vesztésre állnak, mert ha bármit mondanak ebben a témában, rasszistának, idegengyűlölőnek bélyegzik őket. Spanyolország ezt az utat választotta, egyedül a Vox javasolta a családsegítést. A Néppártból egyedül Isabel Díaz Ayuso készített nagyszerű tervet, Madridban. Sajnos nincs ilyen terve a többi politikusnak, még kevésbé a többi spanyol pártnak. Francisco Contreras jogfilozófia professzor, a Vox képviselője viszont olyan, aki különös erőfeszítéseket tesz ebben a kérdésben.
A megélhetési költségek emelkednek, a spanyol fizetések 30 éve stagnálnak,