Több mint 80 ezer oroszról már név szerint tudni lehet, hogy meghalt a háborúban
Név szerint mindig más, mint név nélkül.
Ha a harcok netán NATO–Oroszország-háborúvá terebélyesednek, aminek sajnos egyre nagyobb a veszélye, nekünk minden áron, bármi áron ki kell belőle maradnunk!
„Amerikai fegyverek, irányítás, hírszerzési információk, felderítés, haditerv nélkül a háború rég véget ért volna, béke lenne, új határokkal. Az amerikaiak jelölik ki a célpontokat, az ő segítségükkel süllyesztették el a Moszkva cirkálót, öltek meg orosz tábornokokat. S mindezzel el is szoktak dicsekedni. Néhány napja a New York Times büszkén újságolta: az amerikai hírszerzés irányította a Harkov környéki ellentámadást. Persze, nagy meglepetést nem keltett a hír. Legfeljebb arra kaptuk föl a fejünket, hogy erről még leplezetlenül be is számolnak. Beismerik, amit korábban tagadtak: ez orosz–amerikai háború.
Furcsa módon nem a február 24. előtti események világítanak rá a legélesebben arra, miért volt elkerülhetetlen ez a háború. Hanem mindaz, ami azóta történt. Nem a 2014-es CIA-puccs, az oroszbarát ukrán elnök elkergetése, az orosz civilek odesszai fölgyújtása-meglincselése, az ukrajnai nemzetiségek (köztük kárpátaljai magyar testvéreink) szisztematikus üldözése, a banderisták és Szics-gárdisták kegyetlenkedései vagy a Donbász orosz lakossága elleni ukrán irtóhadjárat a háború legfőbb oka. Ezek csupán tünetek.
Február 24. után előlépett a függöny mögül a bábmester, az Egyesült Államok. Amelynek korábban egyetlen csettintésébe került volna, hogy az ukrán bábkormány végrehajtsa a minszki egyezményt, fölszámolja a félkatonai bandákat, eltörölje a nemzetiségeket sanyargató törvényeket. Nem tette, mert háborút akart.
Ezért alakította egyetlen, hatalmas katonai támaszponttá az Ukrajnának hívott pufferzónát. Ezért tett magasról a krími népszavazás eredményére, az oroszok önrendelkezési jogára. (Mások határait csak a Nyugat húzogathatja – ezt nevezik »nemzetközi jognak«.) S ezért tettette magát süketnek, amikor Oroszország a biztonsági igényeivel jött, és a korábbi amerikai ígéretekre emlékeztetett (miszerint nem terjeszkedik keletre a NATO). Az Egyesült Államok azt akarta, hogy kitörjön a háború – hát kitört. S most majd szintet lép.
Ami jön: irgalmatlan pusztítás, szenvedés, halál. A sarokba szorított, szankciókkal dühített, megalázott Oroszország komolyan megindul. Ahogyan Vucsics szerb elnök jósolta még Putyin tegnapi bejelentése előtt: pár hónapon belül egy olyan hatalmas katonai konfliktus bontakozik ki, amilyet a második világháború óta nem láttunk.
Mindeközben Macron paródiának nevezte az oroszok által elfoglalt (visszafoglalt) régiók népszavazását. Azt mondta: ha nem lenne oly tragikus, viccesnek találná. Ami a francia elnöknek paródia és vicc, az az ott élőknek nem az. Milyen ismerős! Egy másik francia, Clemenceau sem akart hallani önrendelkezésről, népszavazásokról, amikor az íróasztalán szétdarabolt minket…
S ha már szép hazánk: örülnék, ha szavaim eljutnának az illetékesekhez. Ha a harcok netán NATO–Oroszország-háborúvá terebélyesednek, aminek sajnos egyre nagyobb a veszélye, nekünk minden áron, bármi áron ki kell belőle maradnunk! Ötödik cikkely ide vagy oda, nem szabad háborúba keverednünk Oroszországgal. Egyrészt, mert elpusztulunk. Másrészt, mert nekünk Oroszország évtizedek óta nem ellenségünk. Sőt, tisztességesebb partnerünk, mint némely úgynevezett »szövetségesünk«, akik százkét éve a siralomházba löktek minket, s ránk zárták az ajtót.”
Nyitókép: Juan BARRETO / AFP