„Szerzetesi életre, magányra, csendre. De belelökték a verembe Hodászt, egy labilis embert, aki ezt rivaldafénnyel akarta pótolni. Csakhogy Isten fényességét nem helyettesítheti más, hibázott, elbukott.
András atya (sajnálom, a papság lemoshatatlan, hiába ugrik ki) túlságosan szembeszegült az Egyház tanításával, túl sokat engedett a modernitás szemfényvesztésének és nem értette igazán a szembenálló felek casus bellijének magját, az elemi ellentétet, a materializmus keresztényt kiüresítő gazságát. Az Egyház még elbírta volna őt, de ő már a hitet nem. Hitetlenné tette az az oldal, amitől nem félt, amivel nem átallt néha egyet is érteni dacára mindannak, amiben hisz.