„Azt gondolnánk, hogy a népszavazás által bizonyított erős legitimitás után megszűntek az alaptalan támadások. Ám az ukrajnai háború és a fenyegető gazdasági válság közepette Lengyelország és Magyarország – amelyek a legnagyobb számú ukrán menekültet fogadják be – nem kapott pénzügyi támogatást az EU-tól. Magyarországnak hónapokig kellett érvelnie amellett, hogy az eredetileg a világjárvány gazdasági utóhatásaiból való kilábalásra szánt forrásokat nem szabadna a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos brüsszeli álláspont egységes betartásához kötni. Az EU valódi prioritásairól árulkodik, hogy miközben Magyarország több mint 1 millió, a háború elől menekülő menekültet fogadott be, Brüsszel azzal volt elfoglalva, hogy visszatartsa a magyar emberektől a forrásokat.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az EU és intézményi elődei döntő szerepet játszottak a háború sújtotta kontinens 1945 utáni megszilárdításában, a gazdasági együttműködés előmozdításában, és végül a szovjet uralom alól felszabadult Közép- és Kelet-Európa integrációjában. Az EU eredeti célja azonban az volt, hogy elkerülje egyetlen eszme hegemóniáját, és biztosítsa, hogy egyenrangú tagjai együtt tudjanak dolgozni a közös érdekű kérdésekben, miközben tiszteletben tartják egymás eltérő történelmét és kultúráját.
Amit ma látunk, az ennek szöges ellentéte. Ahelyett, hogy olyan valódi, stratégiai kérdésekre összpontosítana, mint a versenyképesség, az energiabiztonság és a védelmi képességek növelése, Brüsszel értékes időt és erőforrásokat pazarol arra, hogy moralizáljon és kioktassa a tagállamokat olyan kérdésekben, amelyek teljes mértékben a nemzeti hatáskörbe tartoznak. Ez a birodalmak szokásos működése.
A nemzetállamok felszámolásában érdekeltek, és amikor válságba kerülnek, az ideológia az a politikai fegyver, amelyhez fordulnak. Nyilvánvaló, hogy ma az uniós bürokrácia hatalomközpontosításának hajtóereje a woke-izmus, amelyet az európai szintű globalista progresszív menetrend tükröz. Ha ezzel egyetértesz, akkor jó európai vagy, ha nem, akkor gyorsan a perifériára szorulsz. Ez nem lehet a jövő útja, és Magyarország ezt az álláspontot képviseli az Európa jövőjéről szóló vitában.”
Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton