Még mindig keresem a szavakat a tegnap este látottak után

„Még mindig keresem a szavakat a tegnap este látottak után. Illetve pontosítok, valójában június óta nem találom. Születésem óta megszállottan imádom a futballt, emlékszem az első válogatott mezre, amit apukámtól kaptam. 10-es szám volt rajta, mert Détári akartam lenni. Akkor még nem ilyen spéci mezek voltak, mint manapság, nem voltak nevek a háton, de a boldogságom leírhatatlan volt. Hét éves voltam amikor néztem az 1986-os mexikói világbajnokságot.

Előtte pár nappal nagypapával voltam és volt egy újság, aminek a címlapján a teljes magyar válogatott keret játékosainak egyenkénti fotója szerepelt és mi egyesével mentünk végig, kérdeztem papát a játékosokról. Soha nem felejtem el, azt mondta, hogy akár meg is nyerhetjük a VB-t annyira jó csapatunk van. Volt is mire alapoznia, hiszen 2. helyen álltunk a FIFA ranglistáján. Előtte megvertük a brazilokat (nagyon), de hát erre ki ne emlékezne az én generációm szülöttei közül?! Aztán történt ami történt, de én nem csüggedtem, gondoltam ez most nem úgy sikerült, de sebaj majd megmutatjuk 90-ben Olaszországban. Aztán ki gondolta volna akkor, hogy a magyar labdarúgás történetének legfájóbb 30 éve következik.”

Nyitókép: Facebook