„A 21. század a Távol-Kelet százada, rögzíti a Valdaj Klubnak a napokban Vlagyivosztokban megrendezett Keleti Gazdasági Fórumra készített jelentése. A think-thank szakértői már a tanulmány címében – Kapu a többpólusú világba – is jelzik, hogy mit gondolnak erről a kiterjedt és térségről és Ázsia felemelkedéséről. Mint ahogy rögzítik azt is, hogy a Nyugattal vívott proxy háború egyértelműen a Kelet felé fordítja Oroszországot is, s ez már nem választás kérdése, hanem kényszer. Nézzük, hogy alakul a világ a nyugati buborékon kívülről nézve.
Mindenek előtt tisztázzuk, hogy melyik térségről is beszélünk pontosan. Félreértés ne essék, nem a geográfiai értelemben vett orosz Távol-Keletről van szó. Ez a régió csupán része a nyugati értelemben vett Távol-Keletnek, amely felöleli Kínát, Japánt, Dél-Koreát, Észak-Koreát, Dél-kelet-Ázsiát, Ausztráliát, Új-Zélandot, a Dél-Ázsiát, mint szubkontinenst, és természetesen az orosz Távol-Keletet is. A kínaiak szemében ez meglehetősen Nyugat-központú terminus, amelyet nem is nagyon használnak. Maga az elnevezés onnan ered, hogy amikor a 16. században, a nagy felfedezések korában a nyugat-európai országok elindultak keletre, akkor Európa keleti vidékét, valamint Észak-kelet-Afrikát nevezték »Közel-Keletnek«, Nyugat-Ázsiát »Közép-Keletnek«, Ázsia Európából nézve távoli, periférikus keleti részeit pedig »Távol-Keletnek«.
El sem tudták képzelni, hogy az általuk perifériaként kezelt Kelet-Ázsia a 21. századra sok tekintetben a világ centrumává válik
Ebben a kiterjedt térségben él jelenleg a világ lakosságának a fele. A 20 legnépesebb ország fele – Kína, India, Indonézia, Pakisztán, Banglades, Japán, Fülöp-szigetek és Vietnám – ebbe a régióba tartozik. Ha agazdaságot nézzük, erre a térségre esik a világ GDP-jének 40, a gazdasági növekedés több mint 50 százaléka. A 2015 és 2030 közötti időszakban a középosztály fogyasztása a világban mintegy 30 trillió dollárra növekszik, ebből mindössze 1 trillió esik majd Európára, és nagyjából a fele a Távol-Keletre.”
Nyitókép: MTI/AP/TASZSZ