Tisztességes magyar ember azóta sem győz elégszer bocsánatot kérni a Fekete-Győr haverja, Gyurcsány Ferenc által irányított gyűlöletkampány kijelentései miatt, kezdve a 23 millió román beözönlésétől a nyugdíjak elvételének demagógiáján át a »ne dumáljon az, aki nem itt fizet adót« bunkóságáig. Még szerencse, hogy volt már akkor is másfél millió honfitársunk, aki szavazatával is ki mert állni a balliberális szörnyetegek ármánykodásával szemben a Kárpát-medencében egyedül elfogadható, becsületes, józan megfontolásokon alapuló nemzetpolitika mellett.
De mi lehetett a bukott politikai kalandor szándéka a tudatlanságát, sötét elméjének kétségbeejtő működésképtelenségét leleplező kijelentéssel? Csak arra tudok gondolni, erősen törik globalista haverjaikkal a fejüket, mi lehet a kormánypártok sikereinek, és ebből fakadóan az ő mérhetetlen sikertelenségüknek az oka. És meglepően jó helyen kotorásznak, amikor többek között arra a következtetésre jutnak, hogy a nemzet, a haza, a szülőföld és az anyanyelv nagy kérdéseiben mintha kicsit hatékonyabb válaszok fogalmazódnának meg a kormánypárti táborban, mint az épp mostanában szétugrasztott moslékkoalíció tájékán. És akkor az irgalmatlan pénzeken hizlalt politikai tanácsadók előállhattak a nagyszerű ötlettel, tegyenek úgy a globalisták, mintha hazafiak lennének. Ezért tartja baljós árnyainak kormányképes erőként való felmutatását mélységesen hazafias tettnek Gyurcsányné, ezért gondolják nemzetmentő cselekedetnek a hazaárulást a Brüsszelbe delegált libernyákok, és ezért makog a határon túliak állampolgárságáról az a szellemi toprongy, aki nemrég még vígan kampányolt párttársaival a román jelölt mellett a magyarral szemben egy ottani választás előtt.
Így viszont, ha sejtésem nem csal, akkor ezek nemcsak ostobák, hanem velejéig romlott gazemberek is. Működésük elve rém egyszerű: vádold ellenfeledet olyan rusnyaságokkal, amit épp te akarsz elkövetni, amiben pedig ő sikeres, azt hazudd a saját ötletednek. Így működik az egész külföldről pénzelt, hálózatokon keresztül irányított, idegen érdekeket kiszolgáló banda. Cseh Katalin szintén momentumos közérzetromboló az általa rendszerszintűnek vélt korrupció elleni kormányellenes acsarkodás Jeanne d’Arcjaként páváskodott, miközben milliárdos közpénzlenyúlási ügyben vizsgálódik a családi cégük körül mindenféle hatóság. Volt pártelnöke pedig az utasításoknak megfelelően megpróbál valamiféle nemzetpolitikai megnyilvánulást kicsikarni magából, de csak esetlen idétlenségekre futja tőle. Segítségre szoruló nemzettestvéreink pedig elhűlve nézik velünk együtt ezt a szerencsétlenkedést.”