Orbán álma csak diktatúrában működhet

„Nem akarnánk semmilyen formában a nyugat apologétái lenni, de azt azért látni, hogy az a háború, amely Ukrajnában folyik – igaza van Zelenszkij ukrán elnöknek –, a Kelet és a Nyugat valóságos, nyílt összecsapása, vitathatatlan proxy-háború. Ezt a háborút viszont történelmi léptékben mérve és a saját 20. századi, elveszett birodalmi érdekei szerint vívja megkésve Oroszország despotája, és nem a nemzete. (Churchill ugyan államférfiként belátta, hogy a náci Németország legyőzése lehetetlen az Egyesült Államok nélkül, de azt is, hogy ennek ára a Brit Birodalom, Roosevelt pedig utálta a gyarmatosítást. A brexit a birodalom visszaszerzésének délibábja maradt, amint a világ történelmi érdekszférák szerinti felosztása is anakronizmus, ha nem járna ennyi tragédiával, mondhatnánk viccnek is.)

A Nyugat ebben a proxyháborúban bármennyit veszít, csak nyerhet. Vesztesége az orosz energia. De mit tehetett volna mást, minthogy szankcionált. Ezek a szankciók senkinek sem jók, mert szétszaggatják a működő kereskedelmi láncokat, de más eszköz nincs, ami arra figyelmeztetné az oroszokat, vannak nemzetközi normák, amelyeket be kell tartaniuk.

Vitatnánk – nem érdemes – a kormányfő »történelmi felismerését« Kína és Ázsia emelkedő csillagáról is. Mert ez a csillagemelkedés várható volt: nem történik más, mint helyreáll a világ egyensúlya, amennyiben a térség visszaszerzi valamikori szerepét a világban, új egyensúly alakul a Nyugat és a Kelet között. Csak emlékeztetni szeretnénk: Kína továbbra is kiáll a globalizmus, és a szabadpiaci együttműködés mellett.

Más kérdés, hogy egy európai országban – mint Magyarország –, mennyire lehetne életképes a kínai »államkapitalista« modell?Semennyire. Mert: eltekintve a két ország igen eltérő kulturális hagyományaitól és gazdasági adottságaitól, attól, hogy egy gazdaság saját környezetéből kiszakítva életképtelen, eltekintve a földrajzi távolságtól, attól, hogy egy tízmilliós ország morzsa a kínai piacon, amiért lehajolni csak udvariasságból érdemes, van itt még egy apróság.

Az államkapitalizmus magyar formája és keleti hasonmásai 1989-cel bezárólag megbuktak. Ez a modell a diktatúrákban – Chile, Dél-Korea – is csak addig működött, amíg recsegni-ropogni nem kezdett az önkényuralmi berendezkedés. Az államosítás, az, hogy a valódi tulajdonost elvont tulajdonos helyettesítsen – ezzel a gonddal az Orbán-kormánynak is szembe kell néznie –, nem működik. Valódi, hús-vér tulajdonos kell, mert azt a gyakorlati kérdést még nem sikerült megválaszolni: ki kezelje a tőkét? És erre nem is lesz válasz addig, míg valaki ki nem találja, hogy hogyan működhetne a valóságban a társadalmi tulajdon.”

Nyitókép: Ludovic MARIN / AFP