Kínzó kérdések Kaltenbach és Perintfalvi felé

Most, hogy Tóta W. Árpádtól az ateista aktivistán és a vallásfilozófuson át a templomba politikai okokból nem járó hittanár-teológusig újfent mindenki megmondta a frankót a helyes keresztényi magatartás, illetve a fejlett vitakultúra mibenlétéről, majd elégedetten hátradőlt, tényleg nem szívesen zavarog az ember.

Mégis, van az úgy, hogy az oktondi katolikus szeretne gyakorlati elfogadást és tisztes kommunikációt tanulni a Nagyoktól, ezért a nyomukba szegődik, gondolván, majd jól ellesi tőlük a technikát – de sajnos csak még jobban összezavarodik.

„Zsoltika, neked semmi közöd a keresztényi ideálokhoz vagy a jézusi szeretettanításhoz!” – csattan fel szelídségtől majd elcsöppenő lekezeléssel az egyik megmondóember, majd amikor írása alá érkezik az egyetértő komment, miszerint „ez egy genetikai hulladék”,

rögvest növelve ezzel a megnyilatkozás láthatóságát. Aztán amikor jön a következő hozzászólás, hogyaszongya „narancsos genetikai toprongy sváb ivadék”, kedveli azt is lelkesen. „A kegyetlen, embertelen katkó egyházat gyűlölöm” – fakad ki egy másik kommentelő, s már ott is figyel alatta a mélykatolikus hittanári lájk. Sorolhatnánk; lassan megtelik a D meghajtóm a képernyőképekkel.

Mármost attól tartok, hogy aki bárminemű gyűlöletet kedvel, és aki bármely embertársának genetikai hulladékká nyilvánítását helyesli, az még azért nem annyira hiteles keresztény. Aki a saját influenszeri oldalán tág teret enged a másik levéglényezésének, lepatkányozásának, a „nem érdemli meg, hogy embernek nevezzék” típusú verdikteknek (miközben az őt tárgyilagosan bírálóknál készségszinten használja a törlés-tiltás módszerét), az sajnos szintén nem teljesen járul hozzá a keresztényi ideálok felülkerekedéséhez.

A vita hevében, első felindulásból átgondolatlanul és kocsmai szinten fogalmazni – ez még a legjobb családban is előfordul. Az viszont már nehezebben magyarázható, amikor heverészik a hívő értelmiségi a kanapén, a háttérben szól a chillout, és közben mintegy passzióból, lárpúrlár nyomkodja a lájkokat a másik dehumanizálására.

Amennyiben a Bibliát oda-vissza eredetiben is ismerő hivatásos kereszténynek ennyi jön le Jézus Krisztus tanításából,

„Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap” – mondja maga Jézus Krisztus. De lehet, hogy én értelmezem rosszul a Szentírást, csak akkor kéne végre egy hülyebiztos eligazítás, hogy melyik gyűlölködés keresztényi, és melyik nem.

De ott a másik szakember is, a neves jogtudós, a Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság korábbi elnöke. „Kormánypárti újságíró nincs, azt bèrtollnoknak hívják. (nyelvet nyújtó nevető szmájli)” – jelenti be, miután gondosan kifejtette, hogy a Mandiner egy „csak a saját ordenárè kommentelői által olvasott izè”. Eltekintve attól a logikai problémától, hogy amennyiben egy izét csak a saját ordenáré kommentelői olvasnak, akkor az izén szerzett olvasmányélményeikről rendszeresen posztoló balos értelmiségiek is az ordenáré kommentelők halmazába kell hogy tartozzanak; továbbá szemet hunyva afelett, hogy a magyar nyelvben továbbra sincs accent grave, és egy igényes írástudó (olvasóit megtisztelve) rászán néhány tizedmásodpercet az életéből arra, hogy elővarázsoljon billentyűzetéből egy normális „é” betűt – minimum két kérdés azért itt is felmerül.

Egyrészt kijelenthetjük-e, hogy

Mert ez így tiszta lenne – persze nyilván nehezen volna összeegyeztethető azzal a mantrával, hogy a „fideszesek” miatt olyan a közbeszéd, amilyen, de egy ügyes jogász ezt biztosan kidumálja.

És adódik a kérdés, hogy a világot vajon mennyiben viszi előrébb és az árkokat mennyiben temeti befelé egy olyan közlés, miszerint „Kormánypárti újságíró nincs, azt bértollnoknak hívják”.

Egyfelől érdekelne, hogy a másik konkrét gondolataival és érveivel való, tényeken alapuló vitatkozás helyetti jópofáskodó, ámde üres facebookos címkézés már egy fejlettebb európai vitakultúra szerves része-e, vagy még csak az egyik lépcsőfok annak irányába? Tényleg csak hogy világos legyen, hol tartunk a tananyagban.

Másfelől nem tiszta, mennyiben áll összhangban a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető emberi jogával, ha az embernek megszabják, miről írjon, ha azt akarja, hogy ne üssenek rá toleránsék egy méretes billogot.

Arról ugye nem is beszélve, hogy alakult a minap egy árnyékkormány, és a „Kormánypárti újságíró nincs, azt bértollnoknak hívják” kijelentés körül ott sorjáznak megmondóemberünk Facebook-oldalán az árnyékkormány mellett korteskedő bejegyzések. Márpedig

Vagy dékásként lehet szidni a Momentumot, kormánypártiként viszont még jobbító szándékú észrevételeket se lehet megfogalmazni az ellenzék totálisan kontraproduktív működésével kapcsolatban, abban a makacs reményben, hogy mégis létrejöhetne már 2060 előtt is egy értelmes alternatíva, amely tényleg, de tényleg jobb, és így a „bértollnok” végre felemelkedhetne az ellenzéki publicisták menő kasztjába?

Válaszolni természetesen nem muszáj, ha nem jut rá energia a saját porta előtti szorgos sepregetés közben.

(Nyitókép: Perintfalvi Rita Facebook-oldala)