A front konkrét katonai értelemben vett kiterjesztéséhez pedig, mint azt a Harkov megyei ukrán ellentámadás mutatja, még Ukrajnán belül sincs ereje, nemhogy azon kívül.
Minél szélesebb a frontvonal, annál kevésbé tudja tartani magát Oroszország. Ez kiderült egyszer Kijev alatt, aztán ismét kiderült Harkovnál. A mozgósítás arra viszont egyértelműen jó lehet, hogy a mostani, a Harkov megyei állások feladását követő frontvonalat betonstabilan tudja Oroszország tartani. Minden ezen túli, a Nyugat felé irányuló potenciális eszkalációs lépés már sajnos Robert C. Castel asztala. A nem nukleáris fenyegetési opciók a Nyugat felé ugyanis kifogytak.
A mobilizáció után azonban még egy fontos kérdés marad. Oroszország február 21-én a két szakadár népköztársaságot alkotmányuk szerint, azaz Luhanszk és Donyeck megyék teljes területére kiterjedően ismerte el. Ezzel belenavigálta magát abba a helyzetbe, hogy Donyeck és Luhanszk megyék teljes elfoglalása minimumcél, nem alkualap,
e két terület nélkül nem lehet Ukrajnából kijönni.
Most, amikor szeptember 23-27. között a DNR és az LNR, valamint Zaporizsja és Herszon megyék oroszok által elfoglalt részei egyszerre népszavaznak, kérdés, hogy még egy ilyen helyzetet teremt-e magának Oroszország, és kikiált-e két újabb kamuköztársaságot a teljes megye területét magának vindikáló alkotmánnyal, hogy aztán a népszavazást követően Zaporizsja és Herszon megyék teljes területét el kelljen foglalnia.