Amit eddig elértünk, azzal sokak tiszteletét kivívtuk

„Négy fordulót követően a válogatott vezeti az A-liga harmadik csoportját. Érdemes boncolgatni, hogyan őrizheti meg az első helyet?

Nem győzöm hangsúlyozni, továbbra is két lábbal kell a földön járnunk. Az angliai négy nullás győzelem után éreztük, különlegeset alkottunk, olyat, amire évek, sőt évtizedek múltán is emlékeznek majd. Mindamellett azt is tudjuk, a történelminek mondható siker ellenére nem mi vagyunk az új Aranycsapat, egyikünk sem vált egyik napról a másikra fenoménná. Jó úton járunk, ez nem vitás, de továbbra is azon kell dolgoznunk, hogy egyre jobbak legyünk. Óriási tett, hogy négy meccsen hét pontot szereztünk, ám ettől még tudjuk, hol a helyünk. A következő két ellenfél, Németország és Olaszország egyaránt erősebb nálunk. Vegyük csak a kedd esti Bayern München–Barcelona Bajnokok Ligája-mérkőzést: a bajorok kettő nullára nyertek, a másnap keretet hirdető Hans-Dieter Flick Manuel Neuer, Serge Gnabry, Leon Goretzka, Joshua Kimmich, Thomas Müller, Jamal Musiala és Leroy Sané személyében hét olyan futballistával is számol, aki kivette a részét a Barca elleni sikerből. Ez sokat elárul a német válogatott erejéről. Nem mintha az olaszok gyengébbek lennének... Ismerem az olasz labdarúgást, elhihetik nekem: ha Roberto Mancininek valamilyen oknál fogva teljesen le kellene cserélnie a legutóbbi keretét, akkor sem okozna gondot neki a névsor összeállítása. Ő megtehetné, hogy huszonöt játékost lecserél, én sajnos nem. Ezért is kell nagyon megbecsülnünk, amit mindmáig véghez vittünk. S ezért is tartanám bravúrnak – nem, nem a csoportelsőség megszerzését, hanem a bennmaradás kiharcolását. Ehhez az is elég lehet, ha a hátralevő két meccsükből egyet nem nyernek meg az angolok, de persze önerőből akarjuk elérni célunkat.

Tehát a harmadik helyet most aláírná?

Ma még nem töprengek azon, hányadik helyen lenne jó végezni. Van két meccsünk, mindkettőből megpróbáljuk a legtöbbet kihozni. Az utóbbi időben minden mérkőzést követően emelt fővel mehettünk le a pályáról, remélem, ezúttal sem lesz másként. A tavalyi Európa-bajnokság és a júniusi Nemzetek Ligája-találkozók előtt, alatt és után hatalmas lelkesedés lett úrrá a szurkolókon, szeretném, ha az a varázs, ami kialakult, jó ideig megmaradna. A magyarok bolondulnak a futballért, imádják a válogatottat, ami tőlem telik, megteszem, hogy ez a szenvedély ne múljon el.

Hogy érzi, az elmúlt egy-két évben nőtt a magyar válogatott elismertsége?

Igen. Amit eddig elértünk, azzal sokak tiszteletét kivívtuk. Meglepő eredményeket értünk el, de minden helyzetért, gólért, kivédekezett támadásért, pontért becsülettel megdolgoztunk. Azt is érzem, hogy nemcsak a válogatott, hanem a szövetség, mi több, az ország megbecsülése is nőtt külföldön a sikerek révén – lám, ez is a futball ereje. Akárki ellen játszunk, már senki sem futhat ki úgy a pályára, hogy na, a magyarokat könnyen legyőzzük. Ettől még megtörténhet, hogy Németországtól és Olaszországtól is kikapunk, de hogy egyikük sem becsül le bennünket, abban biztos vagyok. Szeretnénk ugyanúgy hozzáállni ehhez a két mérkőzéshez, mint az eddigi négyhez, lényeges, hogy alázatosak legyünk, ismét bizonyítanunk kell, nem félünk senkitől. Örülnék, ha egyenrangú partnerei lennénk mindkét válogatottnak, azt szeretném, hogy a szurkolók büszkék legyenek ránk.

Mi a legfontosabb az ön számára a hátralevő két összecsapáson?

Hogy ne essünk ki az A-ligából. Ha a vágyunk teljesül, legalább még egyszer megmérethetünk majd Európa legerősebb válogatottjaival szemben, ami megint csak a fejlődésünket szolgálná. Szeretném, hogy jó meccset játsszunk a németek és az olaszok ellen is. A végeredmény mindig lényeges, olyan csapatról még nem hallottam, amely ne úgy ment volna fel a gyepre, hogy nem akart nyerni, de ha valaki most azzal állna elém, hogy Lipcsében, majd a Puskás Arénában is döntetlent játszunk, minden bizonnyal a tenyerébe csapnék...”

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd