Persze mikor számítottak a gyerekek a magyar közoktatásban?
„Az agresszív kormányzati fellépés ellenére számos iskolában folytatják a tiltakozást a bérükkel és az oktatási rendszerrel elégedetlen pedagógusok. Az akciójuk azonban addig aligha ér el célt, ameddig a tanárok kritikus mennyiségben nem állnak az értük is küzdő kollégáik mellé.
Nincs még egy olyan szakma, amelynek képviselőivel úgy mosta volna fel a padlót Orbán Viktor, mint a pedagógusoké. 2010-es hatalomra kerülése után szinte azonnal megkezdte az új »köznevelési« rendszer kiépítését, amivel visszarántotta a közoktatást a hatvanas évekbe. Az európai gyakorlattal és a szakmai konszenzussal ellentétben a miniszterelnök drasztikus centralizációba fogott, megvonta az iskolák önállóságát, megszüntette az állami iskolákban dolgozó pedagógusok autonómiáját (a többiekét is csorbította), mindeközben pedig – a kompetenciák fejlesztését háttérbe szorítva – új nemzeti tantervet fogadtatott el, amelyet megtaníthatatlan mennyiségű lexikális ismeretet tartalmazó kerettantervek formájában kényszerített rá a tanárokra és a diákokra, visszahozva ezzel a szocializmus kudarcos tantervutasításos rendszerét.
Nem volt 2010 előtt jó állapotban a közoktatás, de nagyjából az iskolák harmada bevezetett valamiféle innovációt, sokan próbáltak távolodni a poroszos módszerektől, s igyekeztek a gyerekek tényleges igényeire és sokféleségére tekintettel lenni. A trend biztatóan alakult: az innovációt ösztönző (vagy inkább: nem akadályozó) klíma miatt egyre többen törekedtek az elavult oktatási módszertan megújítására, amit egyre nagyobb frusztrációval elleneztek azok a tanárkollégák, akik a megszokott gyakorlathoz ragaszkodtak (vö: »nem kell annyi újítás, mi is felnőttünk valahogy«).
Ne felejtsük el, hogy a 2010 utáni gyerek- és nemzetellenes oktatási fordulatban a kormány legstabilabb partnere a pedagógustársadalom konzervatív része volt. Ők szívből utálták a korábbi, gyerekközpontú, az esélyteremtésre fókuszáló »libsi reformokat«. A retrográd oktatáspolitika stabil támaszát azok a pedagógusok jelentették, akiket a kormány ugyan megfosztott a szakmai autonómiájuktól, de ezt nem bánták, mert ők a választható tankönyvekben, a gyerekek személyére szabott szöveges értékelésben, a digitális eszközök terjedésében csak a többletmunkát és a káoszt látták. Ők nem lefokozásként, az értelmiségi státuszuk elveszítéseként, hanem a REND visszaállításként élték meg, hogy megint a minisztériumból mondják meg nekik, mit, hogyan, mikor, milyen hanghordozással kell »letanítaniuk«.”
Nyitókép: MTI/Filep István
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Levelet hagyott Magyar Péter EP-s postaládájában egy magyar gazda.
Hiába a jelentős vendégfölény, egyetlen találat döntött Miskolcon.
