Szent István nem szektát alapított, hanem országot

„És itt jön ismét képbe Szent István, akinek életműve azért összeegyeztethetetlen a mostani rezsim törekvéseivel, mert teljesen ellentétes irányú érdekek motiválják az adott uralkodót. Noha sok szempontból nehéz összehasonlítani a bő ezer évvel ezelőtti állapotokat, az bizonyosan felismerhető, hogy István király szétszórtságba hozott rendet, egységet, irányt a kereszténységgel való összebútorozással – nem elkendőzve a tényt, hogy azért nem volt ő sem szeplőtelen ember.

Bár belpolitikai téren számos csatát vívott a vele szembehelyezkedő törzsekkel, a szomszédos népekkel kifejezetten kereste az együttműködés, partnerség lehetőségeit, a konfliktusoknak nem a kiélezésén, hanem az elsimításán fáradozott. Nem csupán megteremtette az egyházi és közigazgatási rendszer alapjait – utóbbi anakronisztikus, merthogy többnyire megszűnt várakhoz kötődő elnevezéseihez valamiért visszatérni vágynak hazánk politikai vezetői –, hanem a szerzetesrendek letelepítésével hosszú időre erős fedezetet biztosított a magyar kultúra gazdagodásának is. Egy kevésbé közismert kijelentés Istvántól: »a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz«. Halálakor azt hagyta örökül a magyarság számára, hogy törekedjenek az igazságosságra. A magát Nemzeti Együttműködés Rendszere néven illető politikai képződményt ehhez képest nem az intelmekben is nevesített befogadó, felkaroló, sokszínűséget értéknek tekintő szándék vezérli, hanem kirekesztő koncepcióval bontja le a társadalmi hálózatokat, legyen szó kultúráról, oktatásról, sajtóról, tudományról, gazdaságról, de még az egyházi közösségeket is erodálja ez a megosztósdi. Hol vagyunk attól, hogy a politikai hatalom aktuális képviselőit a szeretet gyakorlásával hozzuk összefüggésbe? Mennyi köze van a jelen kormányzásnak az igazságossághoz? Napjaink állami működési logikája szinte teljes egészében megfeleltethető a vallási életben jól ismert szektásodási folyamatnak. Az ilyesmiből azonban nem csupán történelmi, de egyházi szempontból sem származott még semmi jó.”

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt