„Ebben a cikkben egy fontos, de széles körben el nem ismert kiváltságra, nevezetesen a szekuláris kiváltságra és néhány kapcsolódó előnyre összpontosítok. A szekuláris kifejezés olyan személyekre utal, akik nem foglalkoznak spirituális kérdésekkel. Másképpen fogalmazva, a szekularizmus az evilági vagy anyagi világra való irányultságot jelent, szemben a spirituális vagy transzcendens világgal.
A szekuláris kiváltságok a legtöbb nyugati társadalomra jellemző strukturális hatalmi egyenlőtlenségekből fakadnak. Amerikában például erőkülönbség van a szekularisták, és a keresztények, vagy más hívő emberek között. Több tanulmány is rámutatott, hogy a posztindusztriális tudásszektorban a szekularista álláspont érvényesül. Pontosabban, a szekuláris irányultság áthatja a hírközlést, a közoktatást, az egyetemeket, a televíziós programokat, a filmipart, kormányzati szabályozó hatóságokat, a vállalati vezetést, hogy csak néhány ágazatot említsünk. Ezekben a területeken való dominanciájuk révén a szekularista gondolkodású emberek központi szerepet játszanak a szélesebb társadalmat informáló történetek megalkotásában. Az a képességük, hogy meghatározzák és irányítsák a közbeszédet kulcsfontosságú szerepet játszik a társadalomban általánosan elfogadottnak tekintett felfogások alakításában.