„Ebben a cikkben egy fontos, de széles körben el nem ismert kiváltságra, nevezetesen a szekuláris kiváltságra és néhány kapcsolódó előnyre összpontosítok. A szekuláris kifejezés olyan személyekre utal, akik nem foglalkoznak spirituális kérdésekkel. Másképpen fogalmazva, a szekularizmus az evilági vagy anyagi világra való irányultságot jelent, szemben a spirituális vagy transzcendens világgal.
A szekuláris kiváltságok a legtöbb nyugati társadalomra jellemző strukturális hatalmi egyenlőtlenségekből fakadnak. Amerikában például erőkülönbség van a szekularisták, és a keresztények, vagy más hívő emberek között. Több tanulmány is rámutatott, hogy a posztindusztriális tudásszektorban a szekularista álláspont érvényesül. Pontosabban, a szekuláris irányultság áthatja a hírközlést, a közoktatást, az egyetemeket, a televíziós programokat, a filmipart, kormányzati szabályozó hatóságokat, a vállalati vezetést, hogy csak néhány ágazatot említsünk. Ezekben a területeken való dominanciájuk révén a szekularista gondolkodású emberek központi szerepet játszanak a szélesebb társadalmat informáló történetek megalkotásában. Az a képességük, hogy meghatározzák és irányítsák a közbeszédet kulcsfontosságú szerepet játszik a társadalomban általánosan elfogadottnak tekintett felfogások alakításában.
A szekuláris világnézet elterjedtsége akadályozhatja az ezt a gondolkodásmódot követő embereket abban, hogy felismerjék kiváltságos helyzetüket, de az általuk élvezett előnyök sok keresztény és más hívő ember számára könnyen nyilvánvalóvá válnak. Az alábbi néhány példa jól szemlélteti az Amerikában és sok más nyugati országban élő szekuláris világnézetű emberek által élvezett előnyöket.”
Fotó: Unsplash