Augusztus 20-a más.
„A publicisztika úgy jó, ha sarkos állításokat használ. Itt van egy mindjárt: szerintem augusztus 20-a az egyetemes magyarság legfontosabb ünnepe. Nemcsak Szent István és ezeréves műve okán, hanem kicsit talán magunk miatt is.
A magyar történelem, szerencsére, vagy olykor-olykor talán sajnos, tele van emlékezetes dátumokkal. Augusztus 20-a, I. István 1083-as szentté avatásának ünnepe azonban egy kicsit kilóg a sorból. Nem gyásznap, mint október hatodika vagy június negyedike. Nem valaminek az elvesztését, valaminek a végét siratjuk. Nem is emléknap, mint március tizenötödike vagy október huszonharmadika. Ezeknek is kitüntetett helyük van a szívünkben, a ránk oly’ jellemző szabadságvágy páratlan megnyilvánulásai. Hirtelen felizzó, nagy lánggal égő óriási tüzek, amelyeket aztán rendre elfújt a történelem szele.
Augusztus 20-a hamu alatt szunnyadó tűz ígérete, az örökké izzó, kiolthatatlan parázs. A magyar megmaradás törvényének engedelmeskedő konok, megtörhetetlen akarat. Augusztus 20-a tulajdonképpen nem is, vagy nem csak Szent István ünnepe. Hiába próbáltak erőszakkal átalakítani, nem sikerült. A kommunista megszállók sem az új kenyér (mennyire cinikus, hogy e szép keresztény ünnepet használták fel), sem az alkotmány, sem a népköztársaság hazug leplével nem tudták eltakarni augusztus 20-a csodálatos üzenetét:
Meg kell maradnunk!
Nem csak Szent Istvánt ünnepeljük ma. Augusztus 20-án ezer-ezerötszáz év kudarcait és sikereit ünnepeljük, azt, hogy annyi viszontagság után is itt vagyunk. Pusztán azért, mert a magyar nép ezer évvel később is engedelmeskedik a parancsnak, melynek szellemében Szent István államot alapított a Kárpát-medencében:
Meg kell maradnunk!”
Fotó: pannonhalmifoapatsag.hu
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
Úgy tűnik, ezúttal sikerült olyan eredményt letenni az asztalra, amivel még Zelenszkij is elégedett..
Erős Gábor reméli, csak egy csatát veszítettek, nem a háborút.
