A Kína által bevezetett intézkedések alapjaiban rengetik meg a csendes-óceáni térség biztonságát

„Kína válasza Washington provokációjára érthető és elkerülhetetlen volt. Az Egyesült Államok, amely az elmúlt évtizedekben óriási gazdasági hasznot húzott az olcsó munkaerő kizsákmányolásából, képtelen volt elviselni, hogy az ország szép lassan talpra áll. Sőt, egyre inkább kezdeményező szerepet tölt be a kutatás-fejlesztés és az információs ipar területén.

A demokrata házelnök látogatása pedig annak az ENSZ által is vallott diplomáciai alapelvnek a felrúgását jelenti, miszerint egy Kína van, amin belül Tajvan autonómiát élvez. A helyzet képtelenségét mutatja, hogy ezt egyébként pont az Egyesül Államok verte keresztül a világszervezeten, ami korábban Tajpejt ismerte el az egy Kína képviselőjének. De, hát ugye kellett a piac, az olcsó munkaerő, és meg kellett bontani a kommunista/szocialista tábor egységét…

A Kína által most bevezetett ellenintézkedések alapjaiban rengetik meg a Csende-óceáni térség biztonságát. És lényegében felhatalmazzák Pekinget az önálló cselekvésre. Bármilyen téren.

Ez viszont olyan láncreakciót indíthat el, ami nagyon könnyen háborúba torkollhat, vagy legalábbis az új hidegháború elmélyülésébe. Utóbbi (is) súlyos csapást jelentene a világgazdaságra, hiszen az ellátási láncok összeomlásával fenyeget. Kínát már eddig is sokan támadták amiatt, hogy a túl szigorú COVID-ellenes intézkedései miatt bukdácsolnak a nyugati gazdaságok, miközben Kína nemhogy nem került recesszióba, de még növekedni is tudott.

Mindezekre tekintettel Nancy Pelosi látogatását, ami előtt Peking többször jelezte, hogy megégeti magát, aki a tűzzel játszik, nehéz másként értékelni, mint egy fogatlan oroszlán erőtlen bömbölését. A baj csak az, hogy ha ez az oroszlán felbőszíti a sárkányt, annak tüzében mind megéghetünk.”

Nyitókép: MTI/AP/Hszinhua/Li Hszueren