Hogyan hozzuk meg a kedvet a katázás befejezéséhez?

„Ott van a tüntetések címe. »Katás vagyok, ments meg! Mindenki jöjjön!« – hangzik a felszólítás, azzal a magyarázattal, hogy itt most ellehetetlenítik például az ügyvédeket és »létbizonytalanságba« taszítják kivétel nélkül az összes érintettet.

Mármost az milyen, amikor az ukrajnai háború, a brutális aszály és a beláthatatlan energiaválság közepette harcba hívják az alföldi kukoricatermesztőket, a kezdő pedagógusokat és a dékás kisnyugdíjasokat a Kossuth téri irodával rendelkező, korábban az Egyesült Államokban MBA képzést (és azon belül »Financial Management« tantárgyat) végzett negyvenes ügyvéd anyagi biztonságáért, aki 10 éve vígan katázik? Talán nem erős a szó, ha mindezt »aránytévesztésként« definiáljuk.

Ez egy ilyen mánia: bármilyen statáriálisan alkalmazza is a Fidesz a fűnyíróelvet, bármilyen csapnivalóan (csap-ni-va-ló-an) kommunikálja is a fájó intézkedéseit, az ellenzéknek muszáj mindig valami olyan túlzásokba hajló és pont nem a lényeget megragadó kretén performansszal rátromfolnia, amivel automatikusan békésebbé és barátságosabbá keretezi át a kormányzati ballépést.

A tüntetésen felszólaló ügyvéd mindenesetre kifejti: katásként ő szívesen adott számlát (egyem a jogkövető szívét), mostantól viszont a kormány arra »kényszeríti« a vállalkozókat, hogy csaljanak és trükközzenek, mert máshogy nem lehet. Amivel ügyvéd úr ugye implicite adóelkerülőnek minősíti az összes kisadózót: ha már kicsit is fájna nekik, akkor nem adnak számlát, inkább megoldják okosba’, tertium non datur.

Hát kikérem magamnak: én ennél a hisztis csürhénél csakazértis tisztességesebb, dolgosabb és szolidárisabb vállalkozó voltam, vagyok és leszek. Hálásan köszönöm, hogy kiakadt katásból büszke átalányadózót faragott belőlem a baloldali szellemi elit.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán