Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
A magyar fizetési mérleg rövid idő alatt többletből deficitbe ment át.
„A hitelminősítői rating sajátos szempontegyüttes alapján születik, így csak részben veszi figyelembe a gazdasági fejlettség, nemzetközi versenyképesség, intézményi rend vonatkozásait. Lehet, hogy a magyar közvéleményben (és a hazai hivatalosságban) nem egészen ez a kép él a magyar állam pénzügyeiről. Még az is elmondható, hogy a vezető hitelminősítőktől kapott besorolás a megelőző években nem hatott ki érdemben a forráshoz jutás költségeire.
CSAKHOGY MOST MÁS VILÁG VAN. A NEMZETKÖZI KAMATSZINT JELENTŐSEN MEGEMELKEDETT, ÉS NEM ZÁRHATÓ KI TOVÁBBI DRÁGULÁS A HITELPIACOKON.
A magyar fizetési mérleg rövid idő alatt többletből deficitbe ment át; a nemzetközi piacokon pedig a korábbinál is jobban figyelik a kockázati szinteket. Elmondható önnyugtatásként, hogy a BBB besorolással nem kell szégyenkezni, hiszen az olasz és a portugál államé is ilyen. A magyar besorolás pedig két grádiccsal a görög rating fölött van. Nem kétséges, néhány déli tagállam államadóssági hányada jóval meghaladja a miénket (mint ahogy Horvátországé is).
Csakhogy mi jól tudjuk, hogy az euróövezet tagállamai fölötti pénzügyi ernyő más jellegű és minőségű, mint azoknál, amelyek nem vették át a közös európai valutát. Már nincs sok ilyen. A svéd vagy dán eset a miénktől nagyban eltér. A térségben belátható időn belül hárman maradunk. A lengyel vagy különösen cseh kockázati besorolás azonban visszatükrözi, hogy állampénzügyi vonatkozásokban a mi helyzetünk kedvezőtlenebb. Ha valahol nagy szüksége lenne az uniós támogatási és hitelforrásokra, az éppenséggel Magyarország. Ezért is veszik logikusnak, alapverziónak a hitelminősítő intézmények a jogállami viták idejekorán való lezárását, a gyorsan növekvő külső finanszírozási szükséglet uniós pénzekből való fedezését.
Az újabb forintgyengülés okai sokfélék lehetnek, de a pénztulajdonosok – hazaik és külsők – kétségeinek, várakozásainak a hullámzása mintha nagyobb mértékben hatna ki az árfolyamra, mint ami a kamatszintekből és makrogazdasági mutatókból következne.”
Nyitókép: Ficsor Márton