A magyar fizetési mérleg rövid idő alatt többletből deficitbe ment át; a nemzetközi piacokon pedig a korábbinál is jobban figyelik a kockázati szinteket. Elmondható önnyugtatásként, hogy a BBB besorolással nem kell szégyenkezni, hiszen az olasz és a portugál államé is ilyen. A magyar besorolás pedig két grádiccsal a görög rating fölött van. Nem kétséges, néhány déli tagállam államadóssági hányada jóval meghaladja a miénket (mint ahogy Horvátországé is).
Csakhogy mi jól tudjuk, hogy az euróövezet tagállamai fölötti pénzügyi ernyő más jellegű és minőségű, mint azoknál, amelyek nem vették át a közös európai valutát. Már nincs sok ilyen. A svéd vagy dán eset a miénktől nagyban eltér. A térségben belátható időn belül hárman maradunk. A lengyel vagy különösen cseh kockázati besorolás azonban visszatükrözi, hogy állampénzügyi vonatkozásokban a mi helyzetünk kedvezőtlenebb. Ha valahol nagy szüksége lenne az uniós támogatási és hitelforrásokra, az éppenséggel Magyarország. Ezért is veszik logikusnak, alapverziónak a hitelminősítő intézmények a jogállami viták idejekorán való lezárását, a gyorsan növekvő külső finanszírozási szükséglet uniós pénzekből való fedezését.
Az újabb forintgyengülés okai sokfélék lehetnek, de a pénztulajdonosok – hazaik és külsők – kétségeinek, várakozásainak a hullámzása mintha nagyobb mértékben hatna ki az árfolyamra, mint ami a kamatszintekből és makrogazdasági mutatókból következne.”