A Jobbik ötödik elnökének öt dilemmája

„A hétvégén a Jobbik megválasztotta története ötödik elnökét, Gyöngyösi Mártont. Egy régi motorosról van szó, aki már 2006-tól fontos szakértője a pártnak, 2010-től parlamenti képviselő, külügyi vezető, 2018-tól frakcióvezető és elnökhelyettes, 2019-től pedig EP-képviselő. A szélesebb közönség inkább az elhíresült „listás” beszéde kapcsán ismerheti, de aki tisztában van a belső viszonyokkal, tudja, hogy Gyöngyösi valójában a párt polgári-konzervatív, mérsékelt szárnyának képviselője. A mögötte álló 16 évnyi jobbikos tapasztalat és a meggyőző fölény alapján nyugodtan kijelenthető, a szombati tisztújításon a megmaradt tagság a párt feltámasztására adott neki felhatalmazást. Persze a jelenlegi helyzetben ez szinte lehetetlen kísérletnek tűnik, a Jakab-féle öngyilkos bombatölcsérből nagyon nehéz lesz kimászni, és talán Gyöngyösitől olyan kincs felkutatását várják a sajátjai, ami már nincs. Ezt persze majd az idő dönti el, és a politikában nagyon gyorsan és alaposan változhatnak meg betonbiztosnak hitt pozíciók és folyamatok. De abban talán mindenki egyetért, hogy egyáltalán nem hálás szerep ’22 nyarán a Jobbik elnökévé válni. Gyöngyösi Mártonnak pedig öt olyan dilemmát kell viszonylag gyorsan feloldania, amelyek nélkül gúzsba kötve marad ő is és a pártja is.

Az Óperencián túli Brüsszel

Gyöngyösi jelenleg EP-képviselő, vagyis rendszeresen és tartósan Brüsszelben vagy Strasbourgban kell tartózkodnia. Arra, hogy egy pártot lehet-e onnan irányítani, nincs megbízható politikai minta. Inkább arra hajlok, hogy nem. Donáth Anna megpróbálta, de egyrészt egy választási kampányban állt a pártja élére, másrészt a Momentum vele sem tudott megújulni, lendületet venni, harmadrészt pedig jelenlegi áldott állapota miatt már sohasem fog kiderülni, mire is lett volna képes. (Korábban itt neki éppen azt javasoltam, ha komolyan gondolja, haza kell jönnie.) Újhelyi István lehetett volna a másik uniós kísérleti nyúl, de ő nemrég úgy döntött, mégsem vállalja a szocialista párt x-ik megújulásának levezénylését. Hogy az EP távolsága vagy a szocialista párt viszonyai miatt, nem tudjuk. Mindenesetre nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy egy hosszú hónapok óta vezetői és vezetési válságtól szenvedő pártot online lehetne irányítani. Nem arról van szó, hogy egy jól működő Jobbikot üzemeltetni kell, hanem arról, hogy nagyon sok aprómunkát elvégezve össze kell rakni a romokban heverő közösséget. Erre pedig Brüsszelből kevés esély látszik, ehhez haza kellene jönni, és folyamatosan járni az országot. Ráadásul 2024-ben, Gyöngyösi mandátumának lejártával lényegében majdnem egy időben ismét uniós választás lesz, neki pedig előbb-utóbb nyilatkoznia kell a hogyan továbbról. A dilemma a következő: ahhoz, hogy újra EP-képviselő lehessen, sikeresen kell vezetnie a pártot, de ahhoz, hogy sikeresen vezethesse a pártot, nem lehet EP-képviselő.

Állott tóban lakik a béke

Gyöngyösi azzal a Földi Istvánnal szemben nyerte a tisztújítást, akit a háttérből elődje, Jakab Péter tolt maga előtt. Jakab az elmúlt egy évben hatalmasat bukott. Tavaly ilyenkor még komoly esélye volt a közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltségre, de szédítő ámokfutása után mára inkább a magyar közélet Kasza Tibije lett, aki a vidéki mami szerint „legalább nem buzi”.”

Kapcsolódó

 Nyitókép: MTI/Kovács Tamás