Még hogy ne lenne utánpótlása hazai színművészetünknek?!
„Múltunk III. Richárdja, jelenünk Javert felügyelője, jövőnk örökös Jágója, Gyurcsány Ferenc nem is oly régen megtartotta szeretett törzsközönsége számára éppen aktuális jutalomjátékát. A hivatali protokollvendégek az első sorba ülhettek, az egyéb meghívottak a terem többi székén osztoztak. Az év eseményének számító előadásnak csupán egy moziépület adott otthont, de a nagy ívű »önkormányzati tanácskozás« fedőnevű show-ra kirendelt, egy brancsba tartozó meghívottak a Carnegie Hallba, a Metropolitanbe, de kis beleéléssel a 80-as, 90-es évek woodstocki fesztiváljának helyszínére is képzelhették magukat sztárrétoruk varázslatos produkciója alatt.
A léggitározás hazai Jimi Hendrixe most nem a húrok közé csapott, hanem sztentori hangján zengte és búgta az éterbe »lebilincselő« magánprodukcióját. A légy szárnyának zümmögését se lehetett hallani a sodró lendületű és az interneten is megosztott, mindössze negyedórás előadáson, de a balos sztár szinte minden mondatának plaszticitását, bravúros, mélységeket és magasságokat megjáró hangsúlyait véget nem érő ütemes tapssal jutalmazták az eseményre bejutó szerencsések és vélhetően a képernyők előtt ülő milliók is.
Természetesen nem mehetek el amellett, hogy a John Gielgud és Laurence Olivier méltó utódjának tekinthető hazai klasszis színészi alakításáról ne ejtsek néhány megérdemelt, dicsérő mondatot. A pulpitusra hol a jobb, hol a bal alkarját puhán letámasztó hérosz saját testének elegáns, görcs nélküli súlypontáthelyezéseit Converse márkájú vagy csak annak látszó csúszásmentes tornacipőjének stabil támasztékában tette, átlényegült szemeivel bűvkörében tartva mindenkit, miközben hamleti gyötrődéssel tárta elénk a Demokratikus Koalíció és egyéb baloldaliak épp aktuális »Lenni vagy nem lenni?« kérdését. Mélyről jövő sóhajtásai és mesterien adagolt hatásszünetei között elhelyezett mondanivalójának jogosultságát a nézők delejes áhítatánál semmi nem tudta volna jobban visszaigazolni. A pojáca, akarom mondani a pápai szupersztár pergetett mássalhangzói, magánhangzóinak brutális kezdőnyomatéka csak a legnagyobbakéhoz volt mérhető.”
Nyitókép: MTI
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A karácsony nem más, mint a legnagyobb hálaadó ünnepünk. Érthető is, hogy az ember ellenségei miért akarják ezt most már tiltani, valami másra cserélni. Nizalowski Attila írása.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
