„A kultúrák együttéléséről, a kultúrák keveredéséről, a kultúrák megőrzéséről lehet is és kell is szabadon, polkorrekt korlátok nélkül beszélnünk. Az emberi faj viszont egy és oszthatatlan. Mindannyian egyenlő méltósággal születünk a Földre. Ha az emberi faj egységét és oszthatatlanságát megkérdőjelezzük, onnan egyetlen logikai lépés csak az emberiség felosztása alsóbb- és felsőbbrendű fajokra. Az emberi faj egysége és oszthatatlansága a XX. század második felére egy civilizációs záróvonallá lett, amit még kommunikációs poénból sem lépünk át. Ez a záróvonal ugyan a Holokauszt után képződött meg, de korántsem csak a Holokauszt miatt (ráadásul fajvédő elemeket tartalmazó embertelenségekben még a kilencvenes évek is bővelkedett: Srebrenicától Ruandán át Marosvásárhelyig). A megelőző évszázadokban az alsóbbrendű- és felsőbbrendű fajokban való gondolkodás tette lehetővé az amerikai indiánok kiírtását, a rabszolgatartást, a Globális Dél kifosztását, áttételesen pedig -az utóbbi időkben- a »demokrácia-exportot«. Ezért aki »fajok keveredéséről« beszél – valójában az imperializmusnak ad menlevelet.”
Nyitókép: Ficsor Márton