„Vajon a szellemit utálják jobban vagy a szabadfoglalkozásút? Mert indulati okokon kívül túl sok értelmét nem látom a KATA évközbeni eltörlésének. Több százezer ember másfél hónapot kapott – a nyár kellős közepén –, hogy áttervezze a teljes életét. A bújtatott foglalkoztatásról szóló érv hazugság. Azt ugyanis már megoldották azzal, hogy évi hárommillióra korlátozták az egy cégnek kiszámlázható összeget. Ha a havi 250 ezer is sok, akkor tovább csökkenthették volna. Azzal, hogy most lényegében adócsalónak minősítenek minden szellemi szabadfoglalkozásút, csak még egyszer belerúgnak abba, akinek most havi tíz- vagy százezreket vesznek ki a zsebéből.
Igen, részben érintett vagyok, mint rajtam kívül sokan a szűk környezetemben. Egyiküket sem foglalkoztatták »bújtatva«, csak próbáltak megélni. Egy szabadúszó színész három színházban játszik, hat helyen szinkronizál, olykor forgat is. Egy író több folyóiratba ír, a könyvei után is így kapja az előre nem is kiszámítható honoráriumot, és szemmel alig látható összegért fellépéseket is vállal művelődési házakban, könyvtárakban. A műfordító, az újságíró, az operatőr, a grafikus, a fotós, a zenész is több helyre dolgozik. Nekik volt kitalálva ez az adónem, így is indokolták, amikor bevezették.”
Nyitókép: MTI/Marjai János