Daniel Freund, te aljas, hazug, nyomorult, becstelen német f*sz!

„DANIEL FREUNDNAK

Te aljas, hazug, nyomorult, becstelen német f*sz!

Pofádat befogod, kussolsz, és eltöprengsz azon, mivé lett német hazád, bár nálatok már a »haza« emlegetése is nácizmus.

De ez nem számít, ahogy te sem számítasz, egy baleset vagy, egy véletlen kisiklás, egy pörsenés a 21. század elejének beteg testén, felesleges az életed, a létezésed, nem vagy más, mint egy kártékony idióta.

Nekünk ezzel szemben a németség továbbra is Hegel, a nagy német romantika a maga »Völkisch« népimádatával, a Grimm fivérek és Wilhelm Hauff, és persze még mehetünk korábbi időkre, a Nibelung-ének és Vogelweide, Erasmus és Luther, Goethe és Schiller, E. T. A. Hoffmann és von Kleist – egyszer, ha már nem kell majd veled meg a hozzád hasonló szarjankókkal foglalkoznom, megírom, mi a különbség Kohlhaas Mihály és a mi Ludas Matyink között –, Heine és Hauptmann, Gottfried Benn és Hesse, Kafka és Thomas Mann, Böll és Grass, továbbá a német klasszikus zene – tudod, ami fehér és rasszista, a hozzád hasonló idióta faszok szerint –, Bach, Beethoven, Brahms, Mendelssohn, Schumann és Wagner 0ľ bár ő szerinted nyilván »náci«.”

***

Tusványoson jártunk

Nyitókép: Képernyőfotó