A taktika nem változott, csak így élhetjük túl a válságot

Az elmúlt hét viharos fejleményei kapcsán a jobboldali sajtóban is felbukkant az a narratíva, hogy a jelenlegi helyzetben a hallgatás, a kritikai hangok elfojtása segítheti a nemzeti egység fenntartását. Érthető az álláspont, hiszen a jobboldal ereje, az elmúlt tizenkét év stabil össztársadalmi támogatása az összekapaszkodó, erőt felmutatni képes, a céljaiért fegyelmezetten kiálló nemzeti érzelmű táboron múlott.

Azonban a csöndességre intés mégsem visz minket előre ma. Egyfelől itt, a jobboldalon érték- és nem érdekközösséget alkotunk. A közösség, a hagyományok, a magyarság szellemi és lelki kincsei határozzák meg értékválasztásunkat, gondolkodásunkat. És érték a közösség szolgálatában a szólás szabadsága, a józan állásfoglalás kötelessége. A jobboldal ereje nem a monolit-mentalitásból származik, hanem a nemzeti érdeket képviselő vélemények ütköztetéséből, az olykor kőkemény vitákban kiérlelt álláspontokból. Másfelől meg szabad és meg is kell szólalni, hiszen szégyellnivaló nincs:

Ennek szellemében jogunk és kötelességünk elmondani, hogy világunk fokozatosan halad egy eddig csak közelítőlegesen felbecsülhető erősségű világgazdasági válság epicentruma felé. El kell mondanunk, hogy ebben a helyzetben hazug az a premissza, ami az utóbbi tizenkét év fiskális politikájával azonosítja a kibontakozó krízis okát. Globális mértékű folyamatok zajlanak, aminek hazánk is éppen úgy áldozata, mint a közép-európai térség és lassan a kontinens egésze.

Kötelességünk újra és újra elmondani, hogy éppen az elmúlt évek gazdasági stabilizációja okán van relatív szélvédettségünk, ami enyhébbé teszi a recesszió tragikumát. Ami a mindenki által érzékelhető zuhanást mérsékli, az egyéni és vállalati szinten is megnyilvánuló borzalmas pénzügyi hatásokat csillapítja. El kell mondanunk továbbá, hogy ilyen kritikus körülmények közt bölcsességgel, rugalmassággal, gyors reagálókészséggel rendelkező kormányra van szükség, nem szakmai megalapozottság nélkül a hangulatot eszkaláló ellenzéki magatartásra. 

És igen, azt is el kell mondani, hogy ebben a puskaporos légkörben, ahogy a miniszterelnök is példázta,

A kata egyébként teljesen időszerű megreformálása ezért is váltott ki heves reakciókat, ugyanis az átalakítás hirtelen, megosztóan és elnagyolt koncepcióval érkezett. A módosítás pártszimpátiától függetlenül százezreket érint, ráadásul épp azt a középosztályt, aminek megerősítése össznemzeti cél, és aminek vállalkozó szelleme a gazdasági versenyképességünk elengedhetetlen feltétéle. A bujtatott munkavégzés, a kata visszaélésszerű, ipari mérvű kiaknázása tényleg évek óta szükségszerűvé tette a reformot, csakhogy a jelenlegi radikális beavatkozás a becsületesen adózó, a kata jogalkotói céljait beteljesítő kisvállalkozói réteget is megsarcolja. El kell ezt mondani, ahogy azt is, hogy a reménybeli módosításokkal egészen bizonyosan életszerűbbé válnak a változtatások is.

A kormány feladata tehát a gazdaságvédelmi program kidolgozása, a válságnak leginkább kitett társadalmi csoportok megóvása. Ebbe a sorba illeszkednek az egyéni vállalkozók vagy a nyugdíjasok éppúgy, ahogy a legutóbbi átfogó bérrendezés óta újra az egzisztenciális peremhelyzetre sodródó pedagógusok is. Az ellenzék elemi kötelessége pedig, hogy a társadalmi sérülékenységet ne önös és rövid távú politikai céljaira sajátítsa ki, ahogy az elmúlt tizenkét évben rendre történt. Ne telepedjen rá parazitaként kicsinyes kormánybuktató hurráoptimizmussal az utcai megmozdulásokra.

A pandémiát okosan megszervezett védekezéssel túléltük. Számos tragédia szegélyezte az utat, a szeretettek elvesztését semmi sem pótolhatta. Mégis vállaltuk a vírus leküzdésével járó lemondásokat, a négy fal közé zárt szabadságot. Összehúztuk magunkat, az egyéni érdekek felé emeltük a közösségit, és fogcsikorgatva, de kilábaltunk a járványból. Az új veszedelem most pénzügyi vonalon érkezik, de a túlélés taktikája nem változott. Összetartás, átgondolt védekezés, kormányzati és egyéni felelősségvállalás a kulcs. Állást foglalni pedig ma is, ahogy a járvány idején is írástudói kötelességünk a nemzet egésze felé.