Cigányok, sorakozó!

A szerző romaügyi szakértő, felzárkózás-politikai tanácsadó

„A fehérek a feketéket küldik harcolni a sárgák ellen, hogy megvédjék azt a földet, amit a rézbőrűektől raboltak el” – hangzik el a Hairben, és annak idején, az adott korban, az adott körülmények között, egyértelműen a pacifista amerikai rendszer elleni belső fellépésként tökéletes, mára már legendássá vált gondolatként szakadt rá a világra ez a mondat. Ugyanakkor túl azon, hogy a musical és a film egésze is csak szerethető és örökérvényű (senki nem támogathatja a háborút és a fegyvereket), ez a megközelítés mégiscsak éles ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy az azóta eltelt fél évszázad a feketéknek (és a latinoknak!) nagyon nagy számban és egyértelműen kínálta a társadalmi felzárkózás esélyét az Egyesült Államok fegyveres testületeiben való szolgálat révén.

És itt most egyértelműen a hadsereg kérdése az érdekes, amely minden kétség nélkül a világ legjobb hadserege, gyakorlatilag a világ minden pénze elkölthető rá, ugyanakkor azt is látni kell, hogy egyben maga a megtestesült biztonság és életpálya mindazoknak, akik katonai uniformisba bújnak. És bár Vietnám óta számtalan katonai konfliktusnak volt részese továbbra is az Egyesült Államok, a katonának állt amerikaiak százezrei számára – és a családjaik számára! – lett elérhető egy jobb élet, amelyben

Ilyenformán kimondható: a hazáért, a nemzetért egyenruhát ölteni igenis tisztességes dolog, és ha egyeseknek semmilyen más esélyük nem mutatkozik arra, hogy változtassanak a sorsukon, akkor Samu bácsi plakátja igenis a megoldást kínálhatja. Néhány évvel ezelőtti adatok szerint (a USA Today 2021-es cikke alapján) az amerikai szárazföldi hadseregben feketék és a latinok 20 százalék környéki arányban voltak jelen a 2010-es évek végén. Persze az külön történet, hogy magasabb rendfokozatokban ez az arány jóval alacsonyabb, az alapvetés ebben a gondolatsorban elsősorban az, hogy komoly számban vállaltak szolgálatot a saját nemzetükért, és mindezért érdemi támogatást is kínál nekik a hazájuk.

Amerikának szüksége van rájuk, ők pedig élni tudnak azzal az eséllyel, hogy a sereg társadalmi felzárkózást kínál. Arról, hogy ez a 20 százalék sok vagy kevés, hosszan lehetne vitatkozni, de mindenképpen izgalmas viszonyítási szám lehetne a következő hetekben, hónapokban majd ahhoz, hogy végig gondoljuk mi magunk is, hogy vajon a magyar hadseregben, illetve a társadalmi felzárkózás folyamatában mit kínálhatna, ha a mostaninál egyértelműen nagyobb számban lennének jelen a cigány katonák. Igen, a cigány katonák. És aki erre elhúzza a száját, vagy gúnyosan nevet, az nem érti, milyen felelősség és milyen lehetőség is egyben az, hogy a magyar haderőfejlesztésben komolyan számoljunk a cigányokkal.

Továbbra is érvényes, hogy a demográfiával nem tudunk mit kezdeni az elkövetkezendő évek során, és

És ha ehhez hozzávesszük, hogy az ország számos térségében továbbra is csak lassul a diákszám csökkenése az egyes korosztályokban, akkor az a következő 8-12 év jövőképét is mutatja: nagyon sok cigány fiatal keresi majd a helyét a társadalomban és a munkaerőpiacon. Számtalanszor írtam már arról, hogy a cigány fiatalok szakmához juttatását a kormányzat számos eszközzel és kedvező feltételekkel próbálja jelen pillanatban is segíteni, de sajnos még mindig ott tartunk, hogy úgy tűnik, leginkább a külföldi munkaerő jelenti számos ágazatban a leggyorsabb és legegyértelműbb megoldás a piaci szereplőknek, mert a cigányok még mindig nagy számban morzsolódnak le a szakképzésből.

Nagy kérdésnek tűnik elsőre, hogy ha a magyar közfeladatellátás, a magyar közrendvédelem és a magyar honvédelem a versenyszektorral ellentétben nem oldhatja meg külföldiekkel a saját állományának a frissítését, bővítését, akkor mi lehetne a megoldás. Ki lesz itt rendőr, tűzoltó, katona?

és meg kell találni – a cigányok között is! – azokat, akik alkalmasak lehetnek a közfeladatellátásban, a közrendvédelemben és a honvédelemben részt vállalni.

Az, hogy a cigány rendőrök fontosak és értékesek lehetnek a hazai rendőri szerveknek, az az elmúlt 15-20 évben folyamatosan bebizonyosodott, számtalan rendőrkapitányságon tapasztalhattam meg magam is, hogy van nyitottság a testületben és a vezetőkben arra, hogy segítsék őket abban, hogy a nagy számban felszereljenek, szolgálatot vállaljanak. Voltak korábban próbálkozások (még a szocialista kormányok alatt is!) arra, hogy a cigány fiatalok számára vonzóbb legyen a rendőrség mellett a katonai pálya is, de ezek nem igazán értek célt, hiszen nem volt olyannyira egyértelmű prioritás a haderőfejlesztés, mint az elmúlt évek során és a jelenben.

Ebből pedig az következik, hogy ha valamikor van értelme felvetni azt a kérdést, alkalmasak-e a cigányok katonának (meg persze határvadásznak, rendőrnek, tűzoltónak, mentőápolónak), akkor az most van. Kell az ember, kell a szolgálatot vállalni képes és hajlandó ember, jelen pillanatban éppen a határvédelemben és a haderőfejlesztésben. És a kérdésre válasz is van:

de erről meg kell győzni mindenek előtt őket, illetve ezzel egyidőben a közvélekedést is abba az irányba kell fordítani, hogy hasonlóan az Amerikában végbement változásokhoz, álljon kiemelt támogatással és megbecsüléssel a folyamat mellé. Ha a feketék és a latinok számára ott igenis sikertörténet volt a sereghez csatlakozás, akkor az nálunk is esélyt kínálhat a cigányoknak.

Nem beszélünk róla eleget, de a Zrínyi 2026 elnevezésű haderőfejlesztési program kiemelt lehetőség minden olyan fiatal számára, aki a hazáját szolgálva szeretne megbecsült tagja lenni a társadalomnak, és egyben valós társadalmi mobilitást megélni. De ehhez le kell vetkőzni számos idegenkedést, számos ellenérzést a témakör kapcsán, és tenni kell azért, hogy megdőljenek mindazok a tabuk, amelyek maguk is gátolták egészen sokáig azt, hogy a közel 1 milliós hazai cigányság (20 százalék környéki aránnyal a 10 év alatti teljes magyar korosztályban!) megjelenjen a magyar hadseregben.

Ehhez számos újszerű dologra van szükség, olyanokra, amelyeket eddig még nem próbált senki, vagy nem elég eredményesen próbálkoztak vele korábban. A cigány közösségek kellős közepébe kell eljutni ezzel a felvetéssel és megközelítéssel, és elő kell segíteni azt, hogy olyan cigány fiatalokat legyen esélyük a családoknak nevelni – és a helyi cigány közösségeknek támogatni –, akik a korábbiaknál tudatosabbak, megbízhatóbbak és elkötelezettebbek tudnak lenni. Ha ilyenek lesznek sokan, rájuk biztosan számítana a magyar honvédelem (illetve a magyar közfeladatellátás).

Ha ezek között a korábbiaknál nagyobb számban lesznek a cigány fiatalok (fiúk és lányok közösen!), akkor az sokuknak adhat igazi esélyt a társadalmi felzárkózásra, miközben egyértelműen tehetnek azért, hogy a haderőfejlesztés biztonsága, folytonossága megmaradjon, és ne kelljen attól tartani, hogy elfogynak azok a fiatalok, akik bevonhatók lennének abba. Több ezer cigány fiatal lenne elérhető és bevonható, ami, ha sikerülne majd a ciklus során, akkor az egyben az Orbán-kormányok eddigi felzárkózáspolitikai törekvéseinek az egyértelmű kiszélesítését, megnövelését is jelentené.

És le kell szögezni, hogy nem, nem ágyútölteléknek vinné el őket senki. Önkéntes magyar hadsereget fejleszt a kormány, amely elsősorban védelmi feladatokra fókuszál. Határt ellenőríz és véd, folyamatosan készül bármilyen külső fenyegetés kivédésére. Modern technikai eszközöket rendszeresít, tisztességes fizetést és egyéb juttatásokat kínál. Származásra és bőrszínre tekintet nélkül. Ez maga az esély, amivel most a cigány fiatalok jelentős része élni is tudna, de ehhez elsőként beszélni kell ennek a lehetőségnek a meglétéről, majd pedig tenni azért, hogy közvetlenül érjük el, és győzzük meg őket és családjaikat.

Az elkövetkezendő hónapok, majd az azok után érkező évek folyamatos kihívásokat kínálnak a jelek szerint mindannyiunk számára. Egyénnek, közösségnek, nemzetnek. Minél hamarabb sikerül jó döntéseket hozni, annál biztosabb lehet, hogy az egyén tud tenni önmagáért és a közösségért,

És a cigányok is kétségtelenül azok.

Cigány fiatalok, sorakozó! Szolgálat, társadalmi felzárkózás és társadalmi megbecsültség felvehető.

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt