Tele is lett a Kárpát-medence ezekkel az alkotásokkal, manapság már a kerti pottyantósokra is jut rovásírásos felirat. De milyen az így egységesített nemzet? Mit adott hozzá az oly sokat emlegetett nemzettudathoz, hogy Sopronkőhidától Barótig bárhol megtekinthető a nemzet betontalapzaton rögzített, rozsdamentes fémbe öntött, Trianon által szétszaggatott teste? Mennyire hozta közelebb a nemzet tagjait a Wass Albert-szobrok hada?
Hagyjuk nyitva a kérdést – bár politikai oldaltól függően egész biztosan mindenkinek van erre pont olyan fröccsöntött, készen gyártott válasza, mint amilyen sorozatgyártásban a nemzetegyesítés csecsebecséi, kultikus tárgyai, teátrális kellékei készülnek.
Ne menjünk el viszont a tény mellett, hogy bár megtörtént a nemzeti összetartozás napjának törvénybe iktatása, emlékművet kapott Trianon, és irdatlan pénzek mentek el arra, hogy szimbolikus szinten egységes legyen a nemzet, konkrétan, egészen konkrétan a nemzeti egység, összetartozás nem gyakorolható. Kivéve azok számára, akik odavannak a sokórás vonatozásért, átszállásokért, a színvonalában fapados, helyáraiban több mint igényes repülőjáratokért.