Hagyjuk nyitva a kérdést – bár politikai oldaltól függően egész biztosan mindenkinek van erre pont olyan fröccsöntött, készen gyártott válasza, mint amilyen sorozatgyártásban a nemzetegyesítés csecsebecséi, kultikus tárgyai, teátrális kellékei készülnek.
Ne menjünk el viszont a tény mellett, hogy bár megtörtént a nemzeti összetartozás napjának törvénybe iktatása, emlékművet kapott Trianon, és irdatlan pénzek mentek el arra, hogy szimbolikus szinten egységes legyen a nemzet, konkrétan, egészen konkrétan a nemzeti egység, összetartozás nem gyakorolható. Kivéve azok számára, akik odavannak a sokórás vonatozásért, átszállásokért, a színvonalában fapados, helyáraiban több mint igényes repülőjáratokért.
Az oly sokszor elsiratott, szétszórattatásban és szétszaggattatásban élő nemzet tagjai, ha el akarnak jutni az egyébként nyitott, akadálymentesített, uniós közösségben egységesített határokon át egymáshoz, akkor a legalapvetőbb logisztikai kihívásokba ütköznek. Nincs elég vonatjárat, nincsenek légi járatok, ha mégis elindult egy-egy fapados, akkor az extraprofitadó miatt emelkednek a helyárak.”