Öt megjegyzés a gyerekfüttyről

„1. Tényleg rasszisták a magyar gyerekek?

Amikor meghallottam a füttyszót, biztos voltam benne, lesznek majd, akiknek kizárólag erről fog szólni a meccs. Akik a magyarokból kinevelhetetlen rasszizmust fogják felemlegetni, és bizonyítékot kiáltanak, hogy ez egy fasiszta ország. Ők azok, akik ilyenkor menetrendszerűen fájdalmas tekintettel állnak ki nyilatkozni, miközben legbelül valójában örülnek. Örülnek, mert újra dobott a sors nekik apropót, amin lefuttathatják egyetlenegy közéleti szoftverüket, a nácizást. Ők azok, akik igazából annak örültek volna a legjobban, ha a végén még a válogatott is kikap. 

»Ha győz a csapat, Orbán örül, tehát mi nem örülhetünk.« Mivel a »falábúak« sajnálatukra győztek, most, mint egy falat kenyér, úgy kellett nekik az ominózus gyermekfütty. Drámai arccal lehetett ünnepet rontani és elmondani: tessék, ide jutottunk, már a gyerekek is rasszisták. A kollektív megbélyegzés ellen máskor harsányan küzdők, ha az érdek úgy diktálja, örömmel alkalmazzák a kollektív megbélyegzést. Fütyültek gyerekek az angolok térdepelésére? Igen. Minden gyerek fütyült? Nem. De ez őket már nem érdekelte. Meg érdekükben sem állt ilyen árnyalatokon töprengeni. Nekik az volt a lényeges, hogy ha már magyarként nem tudnak örülni egy magyar sikernek, másoknak se sikerüljön.

2. Tényleg csak a magyarok rasszisták?
Amikor meghallottam a füttyszót, biztos voltam benne, hogy nemzetközi szintű rasszistázás következik. Szerintem még az sem igaz, hogy aki fütyült, mindenképpen rasszista, azt meg mindenképp ostobaságnak tartom, hogy egy rész (kisebbség?) cselekedetéért megbélyegezzük nem csak az összes stadionban lévőt, de egy egész generációt vagy egy egész nemzetet! Azok közé tartozom, akik nem értenek egyet a térdepeléssel, és a BLM-et több szempontból is óriási tévútnak tartják. Egy antirasszista mázba forgatott fordított rasszizmusnak. Örülök, hogy Magyarország nem ült fel erre a vonatra, és annak is, hogy a csapatunk sem vesz részt benne. Egyúttal tudom, hogy vannak más vélemények itthon, ahogy olyan országok is, ahol a többség véleménye más, és ezt szerintem tiszteletben kell tartani. Egy viszont biztos, sem a térdepelés, sem a fütty nem mértékegység. Aki térdepel, még lehet rasszista, aki fütyül, még nem feltétlenül az. És ez nem csak nálunk van így, hanem az egész világon.”

***

Kapcsolódó

Fotó: Trenka Attila