„Annyira sajnálom Böjte Csabat, mert sokszor találkoztam vele, forgattunk három otthonában és tudom, hogy fáradhatatlanul dolgozik, gyakorlatilag felaláldozza magát a gyerekekért és mindenkiért. Láttam és hallottam, hogy mi van ott. Áldás van és volt azokban a házakban.
Voltam én már sok nevelőotthonban, legtöbbször nyomasztó érzéssel jöttem el. Éreztem az agressziót, a szomorú tekinteteket, a szeretetéhséget.
Csaba testvérnél nem ezt láttam: vidám, felszabadult gyerekeket, akik érdeklődve vettek minket körül, őszintén beszélgettek velünk. Testvéri összetartást láttam, anyai szeretetet, azt, hogy Csaba testvér a 6000. gyereknek is tudta a nevét, ismerte a képességeit, dícsérte őket. Legszívesebben ott maradtam volna.
Borzalmas, ami történt és nagyon szomorú, hogy még egy ilyen szent helyre is beférkőzik a sátán. Csaba testvér azonnal lépett, ahogy megkapta a gyerek levelét. Ő maga tett feljelentést a rendőrségen. Nem titkolta, most se titkolja, vállalja a következményeket, nyiltan kommunikál.
Remélem, hogy ez a borzalom megelőzi a többi bajt, sokkal jobban figyelnek ezután.
Ugyanakkor ott van sokezer gyerek, akik már kirepültek, boldog életet élnek, gyerekeket szültek, dolgoznak. Melyik árvaház tud mutatni ennyi sikeres életet?
A szenvedő gyerekek fájdalmának csak a gondolata is elviselhetetlen. Remélem, hogy a pszichológusok, a szerető környezet, a sok ima meggyógyít mindenkit és soha többé nem fordul elő semmilyen bántás.
Mindenben támogatlak Csaba testvér! Kérlek, maradjon meg az erőd és a hited!”
Nyitóképen: Böjte Csaba szerzetes. Fotó: Földházi Árpád/Mandiner