Dermesztő ukrán beszámoló: „A hang egyre erősebb lett, és hamar rájöttem, hogy ez valami új lehet”
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Az orosz-ukrán háború mindörökre emlékezetes marad, mint az emberiség első „mélyzöld” háborúja, amikor a „fekete aranyat” szotyolára cserélték.
„Minden biztonsági, illetve, hírszerzési bürokrácia, amelyik egy kicsit is ad magára, gondoskodik róla, hogy a szervezeti ábrájában szerepeljen egy alosztály, ahová a szkeptikusokat, az okoskodókat és az eretnekeket száműzik.
Ez az alosztály az a »tükröm, tükröm«, amelyik még a királynénak is a szemébe meri mondani az igazat, és aminek fő feladata lyukakat fúrni a csoport-gondolkodás üllőjén kikalapált koncepciókba. A nyugati szervezetekben ezek az alakulatok az »Ördög Ügyvédje« néven ismertek, Izraelben pedig az »ifcha misztabra« (»Lehet, hogy a fordítottja igaz« – arameus kifejezés) néven futnak. Habár, hasonló funkciókról van szó, mégis van egy lényeges különbség a kettő között: Míg az »Ördög Ügyvédje« általában egy meglévő koncepció axiómáit próbálja kikezdeni, addig az »ifcha misztabra«-tól viszont az az elvárás, hogy az uralkodó gestalt lebontásán túl egy, vagy több alternatív koncepcióval álljon elő.
A jelenleg zajló orosz-ukrán háborúval kapcsolatban az uralkodó koncepció azt bizonygatja, hogy az ukrán fél győzelme történelmi szükségszerűség. Ez a szükségszerűség-axióma diktálja azt az obligát kincstári optimizmust, amellyel szembeszállni nem tanácsos, kérdéseket feltenni nem kell, félni jó lesz.
Sajnos azonban, igen nehezemre esne osztoznom ebben a kötelező jellegű, töretlen optimizmusban, valamint, túlságosan aggaszt egy új hidegháború gondolata ahhoz, hogy holmi történelmi szükségszerűségekre akasszam a kalapomat. Ebből kifolyólag már a háború első napjaiban elhatároztam, hogy ameddig mások Tik-Tok-videókon, Fukuyamán és egyéb hiábavalóságokon köszörülik az optimizmusukat, én inkább az »Ördög Ügyvédjének« hálátlan, de fontos szerepét vállalom magamra.”
Nyitókép: ALLISON BAILEY / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP