Ha akarunk eurót, akkor azért. Ha nem akarunk, akkor meg még inkább.
Amit mondok, nem illeszkedik a politikai logikába. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy a devizakeresztek kényszeredett frissítgetése, a percenkénti kikukkantás a Portfolióra a külföldre röpködő értelmiség hóbortja. Az értelmiség pedig hiába szép, borotvált, puha és illatos, van egy nagy baj vele: kevesen van. Ahhoz képest meg, hogy milyen kevesen van, még kimondottan nyűgös is. Ráadásul az elmúlt tizenkét évben le is járatta magát, mikor a 300-ről lassan és kiszámíthatóan 330 környékére ereszkedő forint minden egyes tízforintos fordulójánál világvégét kiáltott, nem véve észre, hogy ezek az apró és a lakosság számára jóformán észrevehetetlen gyengülések minden alkalommal hozzátették a kritikus pár százaléknyi versenyképességet ahhoz, hogy befektetők százai Magyarország mellett döntsenek.
Ezért a politikai logika szerint tökéletesen felesleges is az értelmiség nyűgjeivel törődni, hiszen mindig többen lesznek azok, akik szerint az euróárfolyam tökéletesen irreleváns, mert Magyarországon forint van, nem euró. Amíg a világ sarkaiból ki nem fordul, az euróárfolyam valószínűleg nem lesz választásokat eldöntő téma, addig legalábbis semmiképp, amíg az árfolyamot nemzetgazdasági és egyéni szinten is elbírjuk, s a forint gyengülése nem párosul hazai gazdasági armageddonnal.
Ennek tudatában és ennek ellenére mondom: a magyar forintot meg kell védeni. Ha pedig olyan helyzet van, hogy a forint nálánál jóval nagyobb erőkkel feszül szembe, és az átmenetileg gyenge árfolyam kivédhetetlen, világossá kell tenni, hogy a jegybank és a kormány mindent megtesz a forint védelmében. Mikor a forint egyik történelmi mélypontot töri át a másik után,
Muszáj. Amit itt körbeírok, azt árfolyamcélnak hívják. Igen, az euró esetében kell ilyen, vállalom érte a vitát.
Nem véletlen, hogy országos felhördülés mindig az euróárfolyam miatt van, és a dollár meg a svájci frank igazán még akkor sem érdekel senkit, amikor sokkal brutálisabbat emelkedik az árfolyamuk, mint az euróé. Ott tényleg él a népi bölcsesség, hogy Magyarországon forint van, nem dollár és frank; a kereskedelmünkben e két deviza súlya az euróéval össze sem hasonlítható, elenyésző számú honfitársunk keres vagy költ dollárban és frankban, aki pedig megteheti, hogy az Egyesült Államokba vagy Svájcba utazzon, annak aztán tényleg teljesen mindegy az árfolyam.
De az euróval kapcsolatban ilyesmiket beszélni, jelzem tisztelettel, badarság. Magyarországon a forint mellett bizony van euró is, abból a rendkívül egyszerű okból kifolyólag, hogy kis, nyitott, exportorientált gazdaság vagyunk, és
Itt jegyezném meg: nem csak az úgynevezett Nyugat felé, hanem például Oroszország felé is, ugyanis euróban vesszük a gázt, tehát a 350-ről 400 fölé ugrott árfolyam azt is jelenti, hogy az épp a rezsicsökkentést védő költségvetést a korábbinál gyönge tizenöt százalékkal magasabb gázár is terheli. Az importtermékeket mindannyian euróban vesszük, akkor is, ha az áruk forintban van kiírva. Az egyetlen dolog, amire nem hat az euróárfolyam, az a kizárólag magyar alapanyagok és eszközök felhasználásával előállított magyar termékek előállításának költsége, illetve a magyar emberek, szolgáltatók munkabére; de ezek is csak addig maradnak eurófüggetlenek, amíg az előállítóik rá nem jönnek arra, hogy ők is euróban importált termékeket vásárolnak, és hozzá nem emelik az áraikat az árfolyamhoz.
És pont ez utóbbi a kulcs: azt kell mindenáron elkerülni, hogy a magyar vállalkozások az euróhoz dinamikusan igazodva árazzanak.
amit a magyar lakosság a forintban kialkudott, majd a biztonság kedvéért azonnal euróra váltott fizetéséből vásárol meg. Azaz: el kell kerülni azt, hogy összeomoljon a forintba vetett bizalom, és a vállalkozások meg a lakosság saját hatáskörben de facto bevezessék az eurót – mindkét oldalról súlyos árat fizetve ezért. Ezzel ugyanis megszűnik az az egyetlen fontos előny, ami miatt a magyar kormány nem törekszik az euró bevezetésére: a jegybank mozgástere. A jegybank ugyanis fújhatja a monetáris politikáját, ha az országban nem az általa kibocsátott pénzt használják.
Ha éppenséggel be akarnánk vezetni az eurót – ami, mint azt nemrég Kiszelly Zoltán politológus is leírta, a jelenlegi dollár-euró árfolyam, illetve az Európai Központi Bank Dél-Európa végletekig eladósodott államait végkimerülésig finanszírozó politikájának tekintetében nem lenne feltétlenül bölcs döntés –, bizonyos kereteken belül stabilan kellene tartanunk a forint-euró árfolyamát. De ha az eurót hibás konstrukciónak tartjuk, és szeretnénk a kockázataitól megkímélni a magyar gazdaságot, akkor az árfolyamra tízszeresen-százszorosan oda kell figyelnünk. Három út van: magyar euró, stabil magyar forint, vagy balkáni mintájú euroizáció, azaz semmibe hanyatló forint mellett, szabályozatlanul önmagát bevezető euró. Olyan, hogy a forint kiszámíthatatlan marad, de a lakosság és az ipar töretlen bizalommal kitart mellette, nincsen.
Márpedig a polgári kormány politikájának épp ez a lényege, minden elképzelhető területen: megőrizni Magyarország szuverenitását, és a felénk száguldó politikai úthengerek becsapódását tompa koccanássá szelídíteni Magyarország határainál. Ez a lényege a körmünk szakadtáig védett rezsicsökkentésnek, a benzinárstopnak, a frankhitelek forintosításának, a határkerítésnek: biztonság és szuverenitás. Tudomásul kell venni: a forint stabilitása éppúgy biztonság és szuverenitás kérdése, mint mindezen előbbiek. Egészen más testtartással tud nemet mondani az euróra és a vele járó hibás európai monetáris politikára egy olyan ország, amely egyébként bármikor beléphetne, mint egy olyan ország, aki hónapról hónapra nyögi instabil valutájának hátrányait. A magyarok kultúrája, a magyarok rezsije és a magyarok benzinje után a magyarok pénzét is meg kell védeni. Az euróból való kimaradás nem megy tudatos forintpolitika nélkül.
Török Zoltán a Portfolión nemrég megpróbálta levezetni, milyen faktorok mennyiben játszhatnak szerepet a forint gyengélkedésében. Szerinte – a forintnál sokkal jobban teljesítő lengyel zloty és cseh korona mozgásából ítélve – tíz forint lehet a háború hatása, tíz forintot gyengítenek az EU-s pénzekről folyó viták, és húsz forint írható belső gazdaságpolitikai okok számlájára: magas magyar államadósság, befektetőket ijesztgető különadók és ikerdeficit (az államháztartás és a külkereskedelmi mérleg egyszerre fennálló hiánya). Az extraprofit-különadók nyilván épp a költségvetés stabilitását szolgálják, így ebben a kérdésben róka fogta csuka fogta róka helyzete áll fenn – de egyéb kérdésekben, például ami az EU-s pénzeket illeti, igenis van a kormánynak mozgástere.
És önmagában rengeteget érne az is, ha a lakosság és a piacok egyaránt érzékelhetnék: a kormánynak és a jegybanknak az euró tekintetében van árfolyamcélja, és meg is tesz mindent, hogy elérje azt – mert
biztonságkérdés, nemzeti érdek, és az euroziáció elkerülésének legfontosabb eszköze. Nem véletlenül védik körmük szakadtáig szerb barátaink is a dinárt: forintpolitikának lennie kell!
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
Két komoly erő dolgozik ellenünk, egyetlenegy céljuk van: megbuktatni a kormányt bármilyen áron – mondja Rogán Antal. A Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszterrel a közelgő választásról, külföldi beavatkozási kísérletekről és a Fidesz jövőjéről beszélgettünk.
A tiszások biztos csettintenek, ha látják. Horváth K. József írása.
„Azért küzdünk, hogy a magyar vállalkozások erősebbek és sikeresebbek legyenek” – szögezte le a nemzetgazdasági miniszter.
Ha nem lenne elég az országnak, hogy van egy ilyen agresszív kiskakasunk, akkor még itt vannak az alkalmatlan emberei is.
Orbán Viktor közelmúltbéli bejelentéseiből ítélve, a Fidesz-KDNP háza táján még mindig nincsenek tisztában azzal, mekkora bajban vannak.
Hat éve nem produkált többletet a magyar költségvetés negyedéves alapon és összesen nyolc éve nem volt ekkora többlete a büdzsének. Magyarország költségvetésének ilyen eredménye még az elemzőket is meglepte.
A zenész szerint akármilyen kormány alakul jövőre, annak konszolidálnia kell a társadalmat.
Legalább nem hazudik!
