A zöld átállást csak szociális érzékenységgel lehet megvalósítani

„A bolygónk jövője szempontjából történelmi szavazás előtt áll az Európai Unió: az Európai Parlament a héten szavaz egy olyan jogszabály-csomagról, amely 2030-ra legalább 55%-kal csökkentené a károsanyag-kibocsátást az 1990-es szintekhez képest. A »Fit For 55« (Irány az 55%!) nevű javaslatcsomag bevezetését az Európai Zöld Megállapodás keretében vállalta az EU. Ha ez valóban megvalósul, az Európai Unió lehet az első nagyhatalom, amely valóban klímasemlegessé válik – a tervek szerint legkésőbb 2050-re. A kibocsátás-csökkentésen túl is foglalkozni kell a környezetvédelemmel

A kibocsátás-csökkentés a klímaváltozás elleni harc szinonimájává vált. Azonban nem engedhetjük meg, hogy egyenlőségjelet tegyünk közéjük. A klímaváltozás elleni küzdelem ugyanis nem szólhat csak a levegőről, hiszen Európának ugyanilyen elszántsággal kell fellépnie a vizeink és földünk védelméért. A műanyagszennyezés visszaszorítása a folyóinkban és tengereinkben, a biodiverzitás megőrzése erdeinkben és rétjeinken ugyanúgy azt a célt szolgálják, hogy elkerüljük a teljes klímakatasztrófát. Nincs egyszerű megoldása annak a helyzetnek, amibe az emberiség sodorta önmagát. Azzal meg végképp nem oldunk meg semmit, ha a környezetvédelem egyetlen területére koncentrálunk, és abba az illúzióba kergetjük magunkat, hogy annak megoldásával automatikusan megoldjuk a többi problémánkat is. A klímakatasztrófa megállítása ennél sokkal komplexebb kérdés, aki csupán egyszerű válaszokat és megoldásokat sürget, az nem érti a helyzet súlyosságát.

Ahogy az sem fog működni, ha a kibocsátás-csökkentést felülről vezérelt, elefántcsonttoronyban kitalált programokon keresztül próbálják kierőszakolni. Ha Európa komolyan gondolja, hogy az első klímasemleges nagyhatalommá válik, széleskörű társadalmi támogatottságot kell először teremtenie. Ez pedig nem lehetséges mindaddig, amíg a társadalmi diskurzus megreked a divatzöldségnél, valamint a bolygó jövőjéért való általános – és abszolút jogos – aggódásnál. Éppen ezért már most, a 2030-as célhoz vezető út elején le kell szögeznünk, hogy Európa társadalmai, különösen a szociálisan egyre nehezebb helyzetbe kerülők nem lehetnek a zöld átállás vesztesei. A zöld átállást tehát csak szociális érzékenységgel megtöltve, a környezetünk mellett az emberre, az európai társadalom mindennapi problémáira is fókuszálva kell megtennünk.”

Nyitókép: Mandiner/Trenka Attila