„Csupán a szerencsén múlt, hogy nem tört be a koponyája annak a nőnek, akit férje gyerekei szeme láttára téglával dobott fejbe. Az ütés azután érte a nőt, hogy a férfi kirángatta az utcára, és arra akarta kényszeríteni, hogy hagyja el a házat, a nő azonban magához próbálta hívni az udvaron álló két gyermekét – olvastam a napokban. A nő csodával határos módon könnyebb sérülésekkel megúszta a támadást, mégsem hagy nyugodni, mi történhetett azután, hogy a mentők ellátták a sérüléseit.
Könnyen lehet, hogy nem volt más választása, mint hazamenni, és továbbra is egy fedél alatt élni bántalmazójával. Mert nincs kihez fordulnia, nincs miből és hova költöznie, mert fél, hogy a férje megtalálja, és még durvábban bántalmazza őt vagy a gyerekeit – ennek a kényszerhelyzetnek a fenntartásához pedig szemrebbenés nélkül asszisztál a rendszer. Bár jó hír, hogy a tavaly augusztusban történt esettel legalább foglalkozott a hatóság, de csak közel egy évvel később, idén júniusban hozott döntést a bíróság, ráadásul kifejezetten aggasztót: a férfi súlyos testi sértés kísérlete miatt állt bíróság elé, amiért végül 29 ezer forintos pénzbüntetés megfizetésére kötelezték.
29 ezer forint. Ennyit ér ma egy nő bántalmazása, ami könnyen tragédiával is végződhetett volna. Ennyit ér ma két gyerek élethez, testi-lelki épséghez való joga – ahol bántalmazott nő van, ott sok esetben bántalmazott gyermek is van (ha az anya ütlegelésének látványa nem érne fel önmagában egy életre szóló lelki sérüléssel). Talán legközelebb az ő fejük felé repül majd a tégla. Talán legközelebb nem ússzák meg ilyen »könnyen«.”
Nyitókép: Pixabay