Vérszem kapható

„Manapság minden szédült iramban drágul. Legfeljebb annak örülhetünk: jó, hogy kapni. Ha nem is mindig annyit. A benzinadagot a kutaknál korlátozzák, máshol néhány árstopos termékkel teszik ezt. Na de a vérszem! Vérszem korlátlan mennyiségben kapható. Persze akárkinek nem, de régi-új főnökeink kaptak. Vérszemet. Hogy milyen áron, azt nem tudjuk, de mi fogjuk megfizetni, az egyszer biztos.

Nem mondom, hogy hatalmi és vagyoni ügyekben azelőtt túl visszafogottnak mutatkoztak, szó sem volt szemérmes hárításról, pironkodásról, vagy ha már szem, hát lesütött szemekről, szerényen rebegtetett pillákról. Az ember lassan visszasírta a »Ne mi nyerjük a legtöbbet!« időszakát. Hát mégis, ki a csuda nyerné, ha nem ők? Nem véletlenül vált korjellemzővé a »ne a legtöbbet…« helyett a »mindent is« szófordulat. »Mindent is« akartak.

Néhányan abban reménykedtek – talán még a szavazóik közül is –, hogy az újabb választási siker után megengednek maguknak és az országnak egy kicsit nyugisabb, békésebb időszakot. Hátha lecsillapodott a már sokszorosan kielégített hatalmi étvágy. De már az első napokban kiderült: a győzelem után csak vérszemet kaptak.

Ahogy a népszavazás ügyében is. Elkaszálhatták volna korábban is, de az nem lett volna taktikus. Akkor még kellemetlennek tűnt, ha a választási kampányban ismét bebizonyosodik: amióta ők kormányoznak, csak nekik volt szabad népszavazást kezdeményezni. A többinek coki. Hol a kopaszok, hol a dús fürtű választási bizottság vagy az Ab, de valaki mindig elgáncsolja. Hogy ez ne legyen túl világos, nem siettették a csak az ő delegáltjaikból álló, kezes Alkotmánybíróság döntését sem. A Kúria decemberben hagyta jóvá az ellenzék két fennmaradt kérdését. Az Ab mostanáig várt.”

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner