Ez már egy másik háború: mi változott február 24-e óta?

„Az orosz villámháború kudarcba fulladt, a kialakuló, hadianyagpazarló frontháború pedig az első világháborúhoz hasonlóan borzalmassá, mégis jövedelmezővé válhat. Aki Ukrajna és az ukrajnai emberek érdekében akar cselekedni, és a nagyhatalmi szempontoktól függetlenítve  tekinti át a helyzetet, annak mielőbbi tűzszünetet és tartós garanciákat kell követelnie. A hadianyag-szállítás és Oroszország ellehetetlenítése ennek a lehetőségét ássa alá. 

Február 24-én, hiába a több hónapig tartó találgatások, figyelmeztetések, mégis sokkszerűen hatott, hogy Oroszország borzalmas következményekkel fenyegető, teljes inváziót indított hatalmas területű szomszédja, Ukrajna ellen. Amikor ezután néhány nappal Vlagyimir Putyin az azóta is tisztázatlan „készültségbe” helyezte az orosz nukleáris arzenált, az Ukrajnát támogatók fő célja csak a megtámadottak és szenvedők minél előbbi, minden eszközzel történő és hathatós támogatása lehetett.

Azóta viszont rengeteg minden történt: a bucsai, borogyankai és más városokban az oroszok kényszerű kivonulása után fény derült az évtized egyik legszörnyűbb, civileket is érintő mészárlás-sorozatára, amelyet Moszkva váltig tagad. Mindennek  a tudományos, nemzetközi igazságügyi kivizsgálása egyelőre nagyon lassan halad, de a civilek tömeges meggyilkolásához nem férhet kétség.

A kijevi csata ukrán győzelemmel ért véget, az ukrajnai front visszahúzódott az ország középső és északi területeiről. Az oroszok továbbra is erősek a Krím közvetlen környékén, országszerte rakétatámadásokat hajtanak végre, és szilárd frontot építettek ki a Donyec folyó mentén, valamint Harkivtől észak-északkeletre.

De egy bizonyos: a villámháborús, azaz totális háborús fenyegetés csökkent.”

Nyitókép: Ilya Pitalev / Sputnik / AFP