„Miután Andrzej Duda lengyel elnök vasárnap Kijevben kijelentette, hogy az Európai Uniónak meg kell nyitnia kapuit Ukrajna előtt, és tagjelölti státust kell neki adnia a júniusi EU-csúcson, ismét komoly érvek és ellenérvek ütköztek az európai közbeszédben annak kapcsán, hogy az észak-keleti szomszédunk csatlakozása pontosan milyen hatással lenne az unióra.
Furcsamód, a Kijev kapcsán esetenként nehezen indokolható mértékben szimpátiát ápoló egyes tagországok vezetői arról már kevesebbet beszélnek, hogy Ukrajna egyáltalán milyen jogalapon nyerne bebocsátást az unióba.
Ugyanis a háborúval masszívan megterhelt ország nemcsak most, hanem nagy valószínűleg az elkövetkezendő évtizedben sem tudna maradéktalanul megfelelni az úgynevezett csatlakozási létszakaszok elérését garantáló legalapvetőbb feltételeknek.
Mint ismert, az Európai Tanács által 1993-ban lefektetett koppenhágai kritériumok alapvető fontosságúak egy tagjelölt, vagy egy potenciális tagjelölt ország uniós integrációja szempontjából, így ha ezeknek az adott ország nem felel meg, már a csatlakozási tárgyalások megkezdésére sem kerülhet sor.
A majdnem harminc évvel ezelőtt, Dánia fővárosában elfogadott kritériumok három területen, a politika, a gazdaság, valamint a jog vonatkozásában fogalmaznak meg előírásokat.