„Tegnap Lukácsi Katalin egy Fb-posztjában kritizálta az „Márki-Zay Péter – a fundamentalista atombomba?” c. írásomat. Meg is értem, hiszen ő volt MZP egyik legbizalmasabb segítője, a felesége mellett. Semmi bajom nincsen az érdemi kritikával, sőt szívesen inspirálódom, ha valaki új, izgalmas, erős érveket képes behozni egy vitába. Egy politikustól, amilyen Lukácsi, ezt is várja az ember. Talán pont ezért is hatalmas csalódás, amit írt.
Nem lenne ennek jelentősége, ha Katit nem tartanánk aktívan felelősnek az ellenzék csúfos bukásáért. Nyilván csak kicsi részben, hiszen a szerepe nem volt jelentős. És azt is elismerem neki, hogy ő legalább elhatározta, hogy önvizsgálatot tart és elgondolkodik azon, hogy mit rontott el. Ebben az elhatározásában támogatom őt, tényleg jót tenne neki egy kis szünet.
Nem fogom végig boncolgatni a nagyon hosszúra sikeredett és engem a vallási kegyeskedő nyelvhasználat miatt kifejezetten irritáló írást, csak néhány dologra reagálnék. Főként azért, mert szerintem nem jó irány, ha a demokratikus ellenzéki politikusok ennyire belekeverik mindenbe a saját, személyes vallásos érzületüket. Nem azzal van a baj, hogy valaki vallásos és egyben politikus, mert legyenek ilyen politikusok is!
De szerintem MZP hatalmas bukásának egyik legfőbb oka – ahogy az ominózus posztomban is leírtam – egy olyan nyelvezet túlhangsúlyozása volt, ami megfeküdte a gyomrát sokszázezer ellenzéki szavazónak. Persze biztosan voltak olyanok, akiknek ez tetszett, meg olyanok is, akik lehet, hogy rühellték, de azért magukra erőltették mégis, hogy elmentek szavazni MZP-re. Ami viszont biztos, hogy a Fidesz 2013 óta nem folytat kormányzati munkát, csak propagandát, vagyis célzottan a kommunikációs hadjáratára összpontosít. Ezért nagyon komolyan el kell gondolkodni arról, hogy milyen hibákat nem szabad soha többet elkövetni ellenzéki oldalon.”
Nyitókép: Facebook