„A cikkek tömkelege, amelyek a vereség okait keresik, és vélt vagy valós megtalálásuk után fejtegetik azokat. Lesz még bőven ilyenben részünk az elkövetkező hetekben, hónapokban, de nem ezek a legérdekesebbek, vagyis pontosabban fogalmazok: nem ezek a legszórakoztatóbbak. Egyes videók is megvannak, ugye? Amelyekben egyáltalán nem buborékban élő, pláne nem kontraszelektált fiatalok fejtegetik, hogy milyen rettenetes ebben az országban élni, és ez, immár a negyedik kétharmados győzelem után egészen tűrhetetlenné vált? El kell menni, emigrálni, itt hagyni Mucsát, ami megöli a lelket és a szellemet. Mondják ezt, miközben a végkövetkeztetés azért minden esetben valami olyasmi, hogy na jó, hát lehet, hogy azért mégsem megyek el. Pedig szívemre tett kézzel mondom, hogy társadalmi munkában vállalnám, hogy segítek a pakolásban és még bőröndszponzort is szereznék.
A szórakoztató faktoron túl – mert lássuk be, elsősorban ilyet élményt nyújt a cucc, némi izgalmi állapoton felül – a jelenség szomorú is. Szomorú, hogy itt vannak ezek az emberek és láthatóan fingjuk sincs, hogyan tudnák élvezni az életet. Hogyan és miként tudnának kilépni azon keretek közül, amelyekbe saját magukat zárják, a börtönőrök pedig a Telex, a 444, a 24.hu, a HVG meg a többi munkásai. Ezt már múlt héten is megírtam, de ugyanúgy tartom: ki csodálkozik azon, hogy lehetetlen egészséges életet élni, ha 0-24-ben ezt a szart fogyasztod? Kizárólag olyan hírek jutnak el hozzád, hogy minden rossz, mindenhol élhetetlen, ami magyar föld, elnyomás és diktatúra uralkodik. És mindezt még belecsomagolják egy hiteltelen, gonzónak álcázott, valójában a ‘90-es évek végén kihunyt stílusba, hogy minden hehe meg haha, micsoda irónia uralkodik itt, sőt, önirónia is, de mindez csak azért, hogy valami elfedje a fogcsikorgatást, a könnyes szemeket és a gyűlöletet.
Nemigen sajnálom én ezeket a fiatalokat, mindenki olyan evilági poklot választ magának, amilyet akar, de mégiscsak szerencsétlenek és nem azért, amiért elsőre gondolnánk. Ki az, akinek nem ez a hivatása, ám naponta minden percét kiteszi a jogállamiságon való merengés, a melegjogok, a szexuális kisebbségek, a demokrácia állapota és úgy alles zusammen a politika? Nézem ezeket a tényleg szomorú arcokat és arra gondolok, hogy nincsenek barátaik, csajok, pasik, szerelmek, bulik, sörözések, hobbik, munkahely vagy egyéb? Hogy lehet úgy élni, hogy tragikus pofával üldögélsz egy sarokban és neked nem megfelelő politikai változáson vagy éppen változatlanságon lamentálsz 24/7-ben?”
Nyitókép: YouTube