Miért nem lehet az oroszokkal szembeni provokációnak nevezni a svéd és finn NATO-csatlakozást?

„Nem, nem, nem, nem és nem! Svédország és Finnország felvétele a NATO-ba nem valamiféle értelmetlen és veszélyes provokáció, ötszörösen nem az! Először is azért, mert egyáltalán nem az amerikaiak nyomására történik, hanem Vlagyimir Putyin katonai agressziójának az egyenes következménye. Nem az Egyesült Államok parancsolt rá a finnekre és a svédekre, hogy mondjanak le a semlegességükről. Az EU tagállamai sem gyakoroltak nyomást Stockholmra és Helsinkire, hogy csatlakozzanak az Atlanti Szövetséghez. Nem volt semmiféle nyugati összeesküvés, van viszont egy 1300 kilométeres határ Finnország és Oroszország között.

Ha Vlagyimir Putyin arra kényszerülne – gondolták magukban a finnek –, hogy előre menekülve keressen kiutat az ukrajnai kudarcából, akkor előbb támadná meg őket, mint a NATO-tagságuk révén amerikai védelmet élvező balti országokat. A svédek a maguk részéről úgy gondolkodtak, hogy ha Vlagyimir Putyin megtámadja Finnországot, akkor vagy ők is óhatatlanul háborúba keverednek, vagy ott fog toporogni a küszöbükön egy felfegyverzett Oroszország.

Ez a két ország nem a háborút választotta, hanem megelőzésképpen az Atlanti Szövetség által nyújtott szolidaritást, és ebben nincs semmi olyasmi – a második indok, hogy miért ne beszéljünk provokációról –, aminek táplálnia kellene azt a sületlenséget, amit Putyin állít, miszerint Oroszországot bekerítette a NATO.”

Nyitókép: Joe Biden amerikai elnök kezet fog Magdalena Andersson svéd miniszterelnökkel. Mellettük Sauli Niinisto finn elnök áll.
STRINGER / SPUTNIK / SPUTNIK VIA AFP